Orgonaszentelés Mezőkövesden
Amikor a vendég bemutatkozik…
Szerző: Szarvas István
Fotó: Szarvas István
Bizánc ókori muzsikájában az orgonát a cirkuszban és a színházban használták. V. Konstantin bizánci császár ajándékba küldött egy díszes orgonát 757-ben a frank uralkodónak. Ettől az időponttól számítjuk az orgona európai történetét és elterjedését.
A keresztény kultúrával együtt a gregorián ének és az orgona is fokozatosan eljutott egész Európába. A római és frank gregorián iskolák a Kárpát-medencében is tért hódítottak. Magyarországon ez a folyamat Szent István korában folytatódott. Az 1200 táján keletkezett úgynevezett Lengyel krónika szerint Szent István király és a lengyel fejedelem találkozásakor egy „organumon” játszottak. Valószínűleg pedál nélküli, kis orgonáról lehetett szó.
A későbbi századokban egyrészt a technika fejlődésével, másrészt a különböző kulturális hatásoknak megfelelően egyre nagyobb, gazdagabb hangzású orgonák készültek. Megjelentek az olasz, a német és a francia hangzású orgonák, amelyek a különböző regiszter-összeállításnak köszönhették sajátos hangzásvilágukat.
Koloss István, a budapesti Szent István-bazilika orgonistája tervezte a mezőkövesdi orgonát. A célja egy franciás hangzású orgona megvalósítása volt, amelyre jellemző a sokféle alapjáték: principálok, fuvolák, vonósok, de leginkább a nyelvjátékok. Az orgona homlokzatán jól láthatók a francia nyelvjátékok csúcsát képező 8’ és 4’ vízszintes trombiták. A 35 regiszter 2554 sípja 3 manuálon szólaltatható meg.
Az orgona ugyan megszólalt, de még nincs teljesen kész, mert a homlokzat felső részéről hiányzik a díszítés. Ennek az elkészítése a Műemlékvédelmi Hivatal késlekedése miatt nem valósult még meg.
A kivitelezés a Váradi és Fia Orgonaépítők cég nevéhez kötődik. Az üzem négy generáció óta áll hangszereivel a muzsika szolgálatában. Az alapító Váradi József volt, aki a múlt század közepén Kolozsvárott dolgozott. Nála kezdte szakmai tanulmányait fia, Váradi Miklós, akihez a cégszerű megalapítás érdeme fűződik. A gimnázium elvégzése után, már a segédlevél birtokában Budapestre jött, hogy lovag Országh Sándor üzemében bővítse ismereteit. Két fia, ifj. Váradi Miklós és Váradi Ottó szintén ezt a hivatást választotta. Miklós apja üzemében helyezkedett el, az államosítás után pedig a Fővárosi Hangszerkészítő Vállalat orgonaüzemében dolgozott. Ottó teljesítette – gépek és műhely nélkül – apja 1962-es végakaratát: befejezte a veresegyházi római katolikus templom orgonájának felépítését. 1963-ban mestervizsgázott és elsőként vállalta a „klerikálisnak” minősített szakma minden következményét. 1994-ben a Magyar Hangszerész Szövetség Aranykoszorús Mester címmel tüntette ki az orgonaépítő szakmában kifejtett tevékenységéért. A dinasztia legfiatalabb tagja Váradi István, aki 1983-ban mestervizsgázott. 1976–77-ben német orgonaépítőknél tett tanulmányutat, melynek állomásai Gotha, Merseburg, Drezda, Bautzen és Potsdam voltak. Koloss István nemcsak megtervezte az orgonát, hanem be is mutatta. A koncerten a következő művek hangzottak el: Charpentier: Prelude, Domenico Zipolli: Versettok, J. S. Bach: d-moll toccata és fúga, Cesar Franck: Piece heroique, Koloss István: Szent László-himnusz (ősbemutató). Az utolsó művet a szerző erre az alkalomra komponálta Tóth Sándor versére. Közreműködött a Gaál István Énekkar és a Szent László Ifjúsági Kamarakórus Mozerné Horga Stefánia vezényletével.
