Szabadságjog a meddőség?
Ne a dekadens legyen a divat!
Szerző: Bókay László
Fotó: Bókay László
Talán mint újságírónak megengedik, hogy köntörfalazás nélkül mondjam: néhány ember teljesen dekadens, szélsőséges véleménye a szabadságjogról, önrendelkezésről, valamint egy szikár, csak a száraz betűk alapján döntő testület határozata alapján az ország jövőjét, tagjainak sorsát sodorták veszélybe. A beadvány két megfogalmazójáról nem érdemes beszélni. Sérült, a szabályokat, törvényeket direkt félreértelmező, félreértő emberek voltak, vannak és lesznek. Az alkotmánybíróság munkáját pedig egy jogállamban illik tiszteletben tartani, még akkor is, ha az embernek kétségei merülnek fel. Kétségei, hogy miért kellett közvetlenül a választások előtt e kérdéssel foglalkozniuk, amikor számtalan okuk lett volna a halasztásra. Felmerül az emberben az is, vajon e felvetés volt-e a legfontosabb, amikor tudták, hogy a választások előtt a törvényhozás már nem hoz ilyen ügyekben új törvényeket, illetve nem módosítja azokat, utána pedig az új kormány megalakulásáig, sőt utána is sokáig cselekvőképtelen lesz?
A közvélemény, a társadalom jelentős része felháborodással fogadta a döntést, s félelmének adott hangot, hogy olyan öncsonkító műtétre vállalkoznak majd a fiatalok, amely visszafordíthatatlan következménnyel járhat. Megszólalt ez ügyben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is. Nyilatkozatot adott ki a témával kapcsolatban, ahol az Egyház tanítására hívta fel a társadalom figyelmét. Ebben hangsúlyozta, hogy a keresztény meggyőződés szerint Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, akinek méltósága megköveteli az élet, az egészség védelmét és tiszteletét. Mint írják: „Az embernek ugyanis éppen méltóságánál fogva nincs hatalma arra, hogy tetszése szerint művi meddővé tételt hajtson végre, mivel az emberi test tagjaival másként, mint azok természetes rendeltetésének megfelelő, nem rendelkezhet: azokat puszta szabadságára hivatkozva el nem pusztíthatja, meg nem csonkíthatja, természetes működésükre alkalmatlanná nem teheti, kivéve, ha az egész test egészségéről másként nem lehet gondoskodni, vagy ha valaki önkéntes segítséget nem nyújt mások életének, egészségének megmentésére. Ezért szögezi le a Katolikus Egyház Katekizmusa: »a szigorúan gyógyító jellegű orvosi javallaton kívüli, közvetlenül szándékolt amputáció, csonkítás vagy sterilizáció … ellenkezik az erkölcsi törvénnyel« (KEK 2297).”
