Pedagógusok és leendő tanítók vizsgálták a karácsonyi és a húsvéti ünnepkört

Kamaszvallomások az ajándékozásról

Szerző: Lőrincz Sándor

Fotó: Lambert Attila

Tóth Istvánné, a Tanárképzők Országos Egyesülete elnökségi tagja elmondta: A gyerekek egyharmadánál az ünnepi készülődés a bevásárlókörút, a vásárlás maga. A 8–10 évesek zöme szívesen megy szüleivel plázákba, üzletekbe. A kamaszok viszont inkább vásárolnak csoportosan vagy párosával. A diákok 80%-a szeret ilyenkor utcán, boltokban sétálni, nézelődni, vonzóak a fények, a díszítések, a nyüzsgés. A karácsony előtti napokat a városi kiskamaszok 35%-a, a nagyobbak 62%-a töltötte az utcán, a plázákban. A gyerekek mindössze 5%-a felelte azt, hogy náluk a karácsony nem a vásárlásról szól. Ezek között egyetlen egy sem akadt, ahol anyagiak hiánya állt volna a háttérben. Érdekes módon ezeknél a családoknál volt igazán meghitt, csendes, ám intenzív a készülődés. Pattogatott kukoricából fűzött díszek, arany- és ezüstpapírba csomagolt diók, mézeskalácsok lógtak a fán.

Lombfűrésszel rénszarvast

Arra is akadt példa, hogy 11–13 éves lányok a nagymama irányításával angyalkákat horgoltak, egy 12 éves fiú meg nagyapjával rénszarvasfigurát készített az ablakba lombfűrésszel.

S hogy milyen képet mutatott az ajándékozás? Meglehetősen szélsőségeset. A kisebbek 20%-a, a nagyobbak 55%-a megmondta, mit szeretne. A nagyobbak fele saját magának vette meg a CD-t, DVD-t, mobiltelefont, s közülük többen be is csomagolták, a fa alá tették, aztán kibontották – „hadd legyen karácsonyuk az ősöknek!” Jelentős részük nem bohóckodott ezzel. Volt olyan 12 éves fiú, aki egy almásderes, Vezér névre hallgató lovat kapott.

A gyerekek körében a legnépszerűbb ajándék a pénz, főleg a nagyszülők, keresztszülők részéről, a kisebbek 2–5000, a nagyobbak 5–10000 forintot kaptak meglepően nagy arányban. Aki 1–2 ezer forintot kapott, sértésnek tartotta. Kiderült, hogy a menő márkák kivételével a ruhaféle nem ajándék, mint ahogy az édességet sem tekintik annak.

A tanárnőt arról is kérdeztük: mit tapasztalt, hányan vettek részt az éjféli misén.

– A családok 12%-a vett részt, inkább a városokban élők, de ahol a faluban is volt rá lehetőség, ott is sokan elmentek – mondta. – Több gyerek számolt be arról, hogy óvodás korában is elvitték már „ilyen helyre”. A nagykamaszok pedig természetesnek tartották, hogy szüleikkel együtt vegyenek részt a szertartáson. Egyébként olyan családok is elmentek a templomba, akik különben egész évben nem, vagy csak keresztelők, esküvők alkalmával. „Ez egyfajta rituálé, különös hangulata van” – fogalmazták meg többen. Több nagylány és fiú szülők nélkül tért be a templomba, akadt olyan, aki életében először kereste fel Isten hajlékát. Saját bevallásuk szerint nem vallásosak, nem ismerték az egyházi énekeket sem, de mégis elmentek. A beszélgetésekből kiderült: a nem vallásos családokban is meghallgatták vagy elénekelték – mint minden évben – a Mennyből az angyalt. A megkérdezett diákok 6%-a a televíziós közvetítést nézte.

Lovasszánon a Hargitán

A legboldogabb az a három gyerkőc volt, akik Erdélyben jártak szüleikkel. Élvezettel mesélték: csak fenyőfákat láttak a Hargitán, és lovasszánon utazhattak a hatalmas hóban. Két kamasznak a disznóvágás jelentett különös örömöt a nagymamánál, s a karácsonyt is ott töltötte a család a faluban. Három tizenéves leányzónak pedig az jelentett boldogságforrást, hogy háromszínűre festett frizurát csináltathattak, megengedték nekik a hennás testfestést és porcelánkörmöt ragaszthattak. Egy 12 éves srác abban lelte örömét, hogy a karácsony előtt talált, 25 ezer forintot rejtő pénztárcát még csak meg sem próbálta visszajuttatni a tulajdonosának.

Boldogtalanság kerítette hatalmába viszont azt a bakfislányt, aki hosszú irhabundát kapott. Néhány siheder azon kesergett: kaptak ugyan mobiltelefont, de nem fényképezőset, ráadásul kártyásat – „kinek van ma már ilyen?”