Cikkek listázása

1000 éves jubileumra készül a Pécsi Egyházmegye

Szerző: Fedeles Tamás

2006. március 4-én ünnepi szentmisével nyitotta meg hároméves lelki előkészületi időszakát a Pécsi Egyházmegye. Az alábbiakban 1000 éves történetének legfontosabb eseményeit idézzük fel.
Az egyházmegye létrejötte előtt már jelentős keresztény hagyományokkal rendelkezett a püspökség székvárosa. A terület római kori központja – Pécs elődje – Sopianae város volt, melynek virágkora a 4. századra tehető. A 4. században jelentős keresztény közösség élt a városban, melynek impozáns emlékei a szakszerű feltárási és konzerválási munkák nyomán ma is látogathatóak. A legjelentősebb ókeresztény emlékek, amelyek a világörökség részei, a Dóm téren, illetve a székesegyház közelében találhatóak: az ókeresztény mauzóleum, a Péter-Pál és a korsós sírkamrák, a cella trichora stb. 430-ban a rómaiak a hunoknak engedték át Valéria tartományt, melynek következtében a település lakossága is elköltözött. A püspökség megszervezése I. (Szent) István királynak a fekete magyarok felett aratott győzelméhez (1008), majd az azt követő misszióhoz kapcsolható. A Szent Péter apostolfejedelem tiszteletére szentelt egyházmegye alapítólevelét 1009. augusztus 23-án állították Győrött, Azo pápai legátus jelenlétében. A dioecesis határai: északon és nyugaton a Veszprémi Egyházmegyével volt határos; keleten a Duna jelentette a természetes határt, ám ekkor már a Kalocsai Egyházmegye is funkcionált; dél-nyugaton csak a zágrábi püspökség felállítását (1091) követően került sor a határok kijelölésére.

Első püspöke a franko-gall, illetve lombard származású Bonipert volt. A Pannonhalmán tanult Mór püspök kezdte meg az 1064-ben leégett székesegyház újjáépítését, valamint ő készítette el az első magyarországi legendát, Szent Zoerard–András és Benedek remeték életrajzát. Pécsett kialakuló tisztelete következtében 1848-ban boldoggá avatták. A tatárjárás előtt az egyházmegye kiemelkedő főpásztora volt Bár–Kalán nb. Kalán, aki III. Béla király kancelláriáját is irányította (1183–1186), majd Horvátország és Dalmácia kormányzását látta el (1193–1194), valamint rövid ideig választott esztergomi érsekként tevékenykedett. A tatárok a székesegyházat és környékét is elpusztították, majd a 13. század közepétől elkezdődött a püspöki rezidencia és a vár kőből történő felépítése. 14. századi püspökei közül Neszmélyi Miklós alapította a székesegyház északi oldalán az Aranyos Mária kápolnát; a német származású Koppenbachi Vilmos, I. (Nagy) Lajos király titkos kancellárja jelentős szerepet játszott az 1367-ben alapított Pécsi Egyetem alapításában, amelynek első kancellárja lett; az arisztokrata származású Alsáni Bálint királyi diplomataként tevékenykedett, 1384-ben a pápa bíborossá kreálta. Mohács előtti jelentős püspökei közül ki kell emelnünk a kiváló humanista költőt, Janus Pannoniust (1459–1471), a püspökvár megerősítését végző Ernuszt Zsigmondot (1473–1505), valamint a püspöki vár reneszánsz építményeinek megrendelőjét, Szatmári Györgyöt (1505–1621).

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>