Cikkek listázása

Pannonhalma: nagyböjti gondolatok

Utaidat, Uram, mutasd meg nékem...

Szerző: Borián Elréd OSB

Szent Benedek Regulájában arra int, ha bármi jó cselekedetbe belekezdünk, előtte állhatatos imádsággal kérjük, hogy Isten vigye végbe. Valóban csak őáltala, ővele, őbenne cselekedhetünk gyümölcsöző módon. Imádságunk célja a belső szabadságunk növelése a Lélek által. Azért imádkozunk, hogy megszabaduljunk függőségeinktől: emlékeinkben velünk élő félelmetes vagy akár szeretett személyek megbénító hatásától, elvesztett szeretteink fölötti szomorkodástól. Vagy akár az ital és étel kínzó vágyától, az ellentmondást nem tűrő nézeteinktől, testi szenvedélyeinktől, a gazdagság csábításától, illetve a másoknak való megfelelés bálványától. A szent, erős és halhatatlan Isten bátorságot önt belénk, hogy megküzdjünk a Sátánnal.

Jézus megkérdezi a megváltásra váró, vágyó lélek-től: „Meg akarsz tisztulni? Átadod nekem bűneid, hogy megváltsalak tőlük?” Ha azt válaszolom: akarom, akkor elindulok a sivatagban. A sivatagban lassan földre eresztem a hátamon cipelt csomagjaimat. Egyre szomjasabban vágyok a vízre, és hogy lelkemben megszólaljon a hang: „Te vagy az én szeretett gyermekem, akit szabadnak teremtettem.” Rónay György a Szerápion legendákban így ír a cél és az út egységéről:

„A cél, Szerápion,
sokszor maga az út, de csak ha nem
céltalan; s minden célból, ha valóban
cél volt, mindig új út vezet tovább.
Úton vagyunk.”
(Rónay György: Mit ér, hogy itt vagyunk, ha nem tudjuk, hogy hol vagyunk?)

Jézus szabadsága megszabadító út a hozzá őszintén fordulók számára, mert közvetít az irgalmas Atya és köztünk. „Vétkeinket testében fölvitte a keresztfára, hogy meghalva a bűnöknek, az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számotokra gyógyulást” (1 Pét 2,24.) Jézus segít a hozzá forduló betegeknek és bűnösöknek, hogy újra elevenné váljon bennük a lélek, és Istenben oltsák szomjukat. A testi-lelki megkötözöttségtől való megszabadulás a szabadság boldogító érzetét adja. Isten maga a szabadság, mert az ő szeretete a szabadság élő forrása. Ha Krisztust követjük, ha közvetítők akarunk lenni, akkor rendszeresen megkérdezhetjük magunkat: megszabadítóak-e szavaink, szemeink, tetteink? Vagy félelmet sugárzók, hogy lekössük mások lelkét, pártunkra vonjuk őket lelkünk erőszakos – olykor vallásos színű – igazságával? A szabadság nem egyenlő a függetlenséggel. A függetlenség valakiktől, valamilyen nézetektől való elhatárolódás. A lélekben szabad ember önként korlátozza magát, hogy olyan folyó legyen élete, amelynek van célja, egy tengerbe folyik és nem egy mocsárba. Valami, valaki mellett szabadon döntök. Minden szentség alapja a szabad akarat kinyilvánítása.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>