I. Szeged-Csanádi Egyházmegyei Lelkipásztori Napok
Mire elég ma öt kenyér és két hal?
Szerző: Márton Gábor
Találkozás, tapasztalatcsere és tervezés
A találkozó nyitóelőadását Kiss Imre általános helynök és újszegedi plébános tartotta Egyházmegyénk gyökerei és jövője címmel. A meghatározó gyökerek között elsőként említette Szent Gellértet, majd utódait, kiemelve közülük is néhány 20. századi püspököt, akik nagy szerepet vállaltak az egyházmegye többszöri újjászervezésében. A térség vallási életét meghatározták a török időkben a licenciátusok, Trianon után a Temesvári és a Nagybecskereki Egyházmegyék területén maradt hívek lelki kincsei és kitartása, majd az 1993-ban átrajzolt egyházmegye sokszínűsége. Kiss Imre a Lelkipásztori Napok céljaként a találkozás–tapasztalatcsere–tervezés hármas elvárását fogalmazta meg: „Gazdagodjunk egyházélménnyel, cseréljünk munkatapasztalatokat, a papok találjanak egymásra lelki társként, ismerjük fel a civilek jelentőségét és az intézmények szerepének fontosságát, tartsunk kapcsolatot egymással”.
A venisancte szentmisén Kiss-Rigó László megyés püspök Mózes példáján keresztül készítette fel feladataikra a jelenlévőket. Mózes élete első negyven évének végén azt hitte, hogy ő fogja a szenvedő népet megmenteni, de a szabadságért véghezvitt tette – az egyiptomi megölése – miatt elfordult tőle népe. A második negyven év végén viszont, amikor már lemondott vezetői terveiről, váratlanul Isten hívta meg a feladatra.
Az esti bemutatkozás során játékos módon derült ki, hogy az egyházmegye egyes plébániáiról mennyien érkeztek, milyen a résztvevők összetétele (papok-civilek, férfiak-nők), korosztályok szerinti megoszlása, illetve mióta végzik szolgálatukat. Az esti ima után éjszakába nyúló kötetlen beszélgetés során sikerült az egymás közötti kapcsolatokat építeni és ápolni.
Mit jelent számomra az egyházmegyéhez tartozni?
A második nap két tanúságtétellel kezdődött Mit jelent számomra az egyházmegyéhez tartozni? címmel. Laurinyecz Mihály, Szeged-Tarjánváros plébánosa valódi szeged-csanádi életpályát mutatott fel saját tapasztalataként: szülőfaluja még nagyváradi területen feküdt, egyik szolgálati helye az őscsanádi, másik a Váci Egyházmegyéhez tartozott hajdanán. A gimnázium után hivatása is az egyházmegyéhez szólította: a teljes közösséget szerette volna szolgálni. Ez mára úgy valósult meg, hogy az óvodás hittantól a Hittudományi Főiskolán való tanításon át a cserkészetig szinte mindennel volt vagy van kapcsolata.
