Cikkek listázása

Élet a Lélekben

„A békét és a belső örömet szeretném közvetíteni”

Szerző: Bodnár Zita

Fotó: Bodnár Zita

Thuronyi István magyar származású festőművész lourdes-i műhelye egy csodálatos és tündöklő kincsestár. Épp csak belép az ember, s máris valami egészen különös érzés járja át minden porcikáját. Az orrot megcsapó festék illata, a bozontos ecsetek csokra, a festőállványon terpeszkedő, készülőben lévő alkotás… Az ember egyszerre lesz izgatott a titkos világtól, amelybe a mester bepillantást enged, s ugyanakkor végtelen béke és öröm járja át a szívét. Mintha otthon lenne. A műhely nemcsak az alkotásnak, hanem a szüntelen imának is helye. Talán a kettőt nem is lehet elválasztani. A festményeken megjelenő Fény a képekről mesélő művész arcán és tekintetében is szüntelenül ragyog.
Thuronyi István életútja nem mondható könnyűnek, mégis nagyon gazdag. 1921. március 6-án nemesi családban született a mai Szlovákia területén található Tőkésújfaluban. Mélyen vallásos, a kultúrára rendkívül nyitott szülei különleges, sokoldalú nevelésben részesítették gyermekeiket. Az egyedülálló családi légkörben a fiatal István kiváló kulturális, művészi, vallási, nyelvi és nemzetközi oktatásnak örvendhetett. Festői és zenei tehetségét hamar felismerte környezete. A budai cisztercieknél letett érettségije után a magyarországi mezőgazdasági akadémián szerzett oklevelet, majd két évig a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia zeneszerzési karának hallgatója volt. Eközben Glatz Oszkár festőművésszel szoros kapcsolatban állt, és képzőművészeti kurzusokon is részt vett. Azonban életének e boldog korszaka 23 éves korában véget ért, amikor is a világháború menekülésre késztette. Háromévi németországi tartózkodás után Franciaországban telepedett le.

Itt fedezte fel a kortárs festők remekműveit, amelyben fontos szerepet játszott Paul Vigroux francia festőművész. Barátságuknak köszönhetően értette meg a magyar művész a festészet komolyságát és értelmét.

Az alkotó Úr dicsôségére és az emberek örömére

Thuronyi István életében fontos dátum 1955. Ekkor vette felségül a kivételesen finom és értékes lelkületű, nemesi származású Paule de Lescurt-t. Szellemi téren senkitől nem kapott annyit, mint tőle, testi-lelki társától. Együtt értették meg a tehetségnek mint isteni adománynak az igazi értékét és végső célját: az alkotó Úr dicsőségére és az emberek örömére. A művészet és a keresztény szellemiség egységét a karizmatikus megújulás mozgalmában mélyítették el. Felesége kitűnő ítéletivel tisztelte festői tevékenységét, ő volt egy személyben ihletője és szerető bírálója. Szeretett társát, Paule-t 1986-ban hívta magához az Úr. A művész özvegységének harmadik esztendejében köteleződött el a Chemin Neuf (Új Út) ökumenikus hivatású, katolikus közösségben, amelynek máig tagja. Kilenc évig élt a Sablonceaux-i apátságban, ahol intenzíven festett és számos franciaországi városban – köztük Párizsban ötször –, valamint Kölnben állította ki képeit.

Áthatja képeit az istenadta fény

Thuronyi István legutolsó kiállításai ötvenéves festői és szellemi fejlődésének képes ábrázolásai. Ez alatt az idő alatt több mint kétezer festményt alkotott. Sikerének titka mondanivalójában rejlik. Legutolsó alkotói periódusában festményei mindinkább szimbolikus jelleget öltenek; a világosság, az istenadta fény hatja át képeit és sokszor egy fénypont felé irányítja a befogadó tekintetét. Kompozíciói szigorú rendről tanúskodnak a bibliai tökéletes hetes számon alapulva. Formái és színei egyszerűek, minden átlátszó. Anyagi világa a különleges kék szín által átszellemül. Mindig a szépet akarja kifejezni a szemlélők boldogságát óhajtva. Legnagyobb örömmel talán a nézők tanúságtételei töltik el, amikor a vendégkönyvekben a „béke”, a „fény”, a „szellemiség”, a „szépség”, az „isteni jelenlét” kifejezések ismétlődnek.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>