Csernai Balázs atya Münchenből
Az Egyháznak szüksége van mindenkire…
Szerző: Lányi Béla SVD
– És a papi hivatás?
– Tudom, hogy kezdettől szólított az Úr, bennem mégis élt egy nagyon erős ellenkezés. Isten olyannak tűnt, mint egy bokorban megbújó rendőr, aki mindent lát, és ennek megfelelően büntet, illetve jutalmaz. Több lépésben döbbentem rá, hogy Isten nem igazságszolgáltató intézet, hanem személy, akivel érdemes együtt lenni. Így váltam nyitottá Istenre.
– Örültek a szülei?
– Amikor 1997-ben bejelentettem, hogy pap akarok lenni, nem fogadták kitörő lelkesedéssel. De nem tudtak lebeszélni – és ma már ők is másképpen gondolkodnak.
Azután Balázs atya valóban bekerült a szemináriumba. Veszprémben mindössze egy évet töltött, az érettségi utáni előkészítő évet. Itt nem is annyira az új ismeretek hatottak rá, hanem egy új élmény: a közösség. Mivel a Veszprémi Főegyházmegye és a Passaui Egyházmegye között hagyományosan jók a kapcsolatok, a tehetséges szeminaristát elöljárói Passauba küldték, ahonnan a bajor fővárosba, Münchenbe került. Itt befejezte a teológiai alapképzést és két éve doktorál. Az Újszövetséggel foglalkozik, pontosabban az Apostolok Cselekedeteivel.
– Münchenben két szeminárium van: az egyházmegyei szeminárium, valamint a Herzogliches Georgianum, mely a világon egyedüli módon államilag fenntartott papnevelő intézet, amely a világ második legősibb szemináriumának tartja magát. Itt lakom, itt tanulok.
Balázs atya nem emigráns, nem disszidens, a doktorátusa után haza fog jönni. A Veszprémi Főegyházmegye papja, e papi közösséget szolgálja.
– Nehéz-e külföldön? – kérdezem tőle.