Cikkek listázása

50 éve jelent meg a püspöki kar körlevele

Istenbe kapaszkodva – az életért

Szerző: Körössy László

Fotó: Körössy László, Katona Marianna

„Október hónapja a rózsafüzér hónapja. Templomaitokban megtartjátok az esti ájtatosságot és megismétlitek a titkokat, amelyek Jézus és Mária életére: örömeire, szenvedéseire és dicsőségére emlékeztetnek. Ezek között a titkok között az első azt mondja: »Áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus, kit te szent Szűz a Szentlélektől fogantál«; a második pedig így szól: »Áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus, akit te szent Szűz Erzsébetet látogatván méhedben hordoztál!« Emlékeztet bennünket ez a két titok arra, hogy Jézus földi élete nem Betlehemben kezdődött, ahol született, hanem Názáretben, ahol fogantatott. És a magzat, akit Mária Erzsébetet látogatván szíve alatt hordott, ugyanaz a Jézus volt, akit később a betlehemi istállóban pólyába takart és jászolba fektetett; ugyanaz a Jézus, akit a templomban bemutatott és megtalált; ugyanaz, aki később tanított, csodákat tett, szenvedett, meghalt és feltámadott. A mi életünk is, Kedves Hívek, fogantatásunkkal kezdődött” – ezek a bevezető szavai a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1956 őszén íródott – az Új Ember 1956. október 21-i számának címlapján is olvasható – körlevelének, ami annak kapcsán született meg, hogy ugyanazon év nyarán államilag engedélyezték a művi terhességmegszakítást.

Az állami döntés következményeit kiolvashatjuk az ötven évvel későbbi, idén januárban közzétett püspökkari körlevélből (Imaév a nemzet lelki megújulásáért): „A térség országainál jóval korábban kezdődött nálunk a gyermekellenes magatartás. A hatalom, bár jólétet nem tudott biztosítani, megengedte az abortuszt, amelyet keresztények is tömegesen elkövettek. Így mintegy hatmillió magyar nem születhetett meg.” Csak 1967 és 1976 között 1 616 787 abortuszt végeztek. Ebben az időszakban voltak évek, amikor a legális abortuszok száma évi kétszázezer fölé emelkedett.

Újabb fejlemény, hogy az alkotmánybíróság állampolgári kezdeményezésre 2006-ban az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította az érvényben lévő szabályozást, amely szerint műtéti úton való meddővé tételt csak azok a 35 éven felüliek vehetnek igénybe, akiknek már van legalább három vér szerinti gyermekük. A szabályozás ügyében végleges döntés még nem született, bizonyára a számos társadalmi szervezet tiltakozásának hatására. A tét nem más, mint hogy kérhető lesz-e már 18 éves kortól a művi meddővé tétel.

E szomorú tények és felvetések kapcsán beszélgettünk az anyaság, a gyermekvállalás hazai társadalmi megítéléséről Nényei Gábornéval, a KALÁSZ (Katolikus Asszonyok-Lányok Szövetsége) elnökével, a Katolikus Női Szervezetek Világszövetségének (WUCWO – World Union of Catholic Women’s Organizations) korábbi elnökségi tagjával.

*

– Az 1956 októberében közzétett püspökkari körlevél azt is megfogalmazta, hogy „a természet ellen nem lehet bűnhődés nélkül véteni”. Ez a mondat prófétainak bizonyult: lavina indult meg – nemcsak nálunk, mindenütt, ahol hasonló engedményeket tettek. Alattomosan terjedni kezdett a halál kultúrája. A WUCWO ez év júniusi világtalálkozóján, az amerikai Arlingtonban elképedve hallgattuk egymást. Kanadában például a terhesség bármely szakaszában szabad magzatot ölni, azaz a kilencedik hónapban is! Az ázsiai országokban drasztikusan csökkent a lánygyermekek születési aránya, mióta a nemeket méhen belül meg tudják határozni. Világszerte terjed a betegek, öregek e világból való művi elvetélése: az eutanázia. Hitetlenkedve hallgattak minket, magyarokat, hogy nálunk meg a művi meddővé tétel 18 éves kortól való feltétel nélküli engedélyezését tárgyalják. A világméretű erővonalak ismeretében ott, a WUCWO-találkozón vált számunkra világossá, hogy a nemzetközi nőkereskedelem jár ezzel jól. Ha a nő többé már nem hordozza magában az anyaság lehetőségét, az élet továbbadásának képességét, testileg-lelkileg lecsupaszított árucikké tehető. A legértékesebb portéka. Nem kell „bajlódni” a fogamzás veszélyével, sokkal olcsóbb a „működtetésük”, sokkal több pénzt lehet értük kapni. Ne áltassuk magunkat: idén nyáron, a foci-világbajnokságon alkalmi városnegyedek épültek az effajta szórakoztatás céljára, ahová a legtöbb lányt éppen a mi térségünkből vitték. S vajon nálunk nem történik ilyesmi?

– A természet rendjébe az ember beavatkozott. Ezek a látható, mérhető következmények. De vajon mi lappang a tünetek mögött?

– Mikor az anyák 6 hét szülési szabadságot kaptak csak, nem tölthették be anyai hivatásukat. Az is beavatkozás a természet rendjébe, hogy az anya nem lehet a csecsemőjével, hogy nem szoptathatja, nem bontakozhat ki benne az anyaság boldogsága, s nem tudja ezt a boldogságot gyermekére visszasugározni, az összetartozás biztonságát megadni. A gyermekek nem ismerték meg a családi életet. Nem fejlődött ki bennük az otthonteremtés vágya, képessége, hiszen nem volt mintájuk. Mivel az abortusztörvény bevezetése után, majd később a fogamzásgátló tabletták elterjedésével nemigen volt a családokban egy-két gyereknél több, nem tanulhatták meg otthon, mi a gyerek. Nem leshették el az anyaság örömét sem. Ráadásul egyre több család esett szét, fészekből kihullott emberfiókák sokasága serdült felnőtté. Ők a mai szülők, lassan nagyszülők. Nem csoda, hogy félnek házasodni, félnek gyereket vállalni.

Nekem megadatott, hogy 4 gyerekes családban nőhettem föl, és hogy 5 évvel fiatalabb öcsémnek már átélhettem kisbabakorát. Tízéves koromtól nyaranta egy-egy hétig rokonoknál nyaraltam, akiknek szinte minden évben született egy újabb gyereke. Ott tanultam meg a csecsemők nyelvét: hogyan sír, hogyan mozog, amikor éhes vagy szomjas, hogyan, amikor valamije fáj, melyik az a sírás, amin segítenünk kell, melyik az, amelyiknél jobb, ha hagyjuk, hogy kimerültségében álomba sírhassa magát a gyermek. Ott tanultam meg, hogy a gyerek gyönyörűség, mint a legtisztább égi szerelem, aki bearanyozza az életünket. Velük játszani, őket mosolyra, nevetésre fakasztani: ez a mennyország előképe.

– Sokak számára nem adatott meg ez az élmény…

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>