Világtalálkozó a magyar fővárosban
Sok kihívás, egyetlen válasz: az egyetemes testvériség
Szerző: Gőbel Ágoston
Fotó: Cinzia Panero, Horatio Conde
Chiara Lubich rámutatott arra is, hogy az evangéliumban igenis választ találunk korunk emberi és társadalmi problémáira is. Ezek a megoldások azonban csak akkor születnek meg, ha megismerjük a társadalmi és gazdasági élet különböző területeinek sajátosságait és megértjük, hogy saját lelkiségi tapasztalatunk milyen fényt tud oda vinni. Ehhez pedig folyamatos párbeszédre van szükség.
A Közösségi Gazdaság szellemében
A nap során rövid előadások, beszámolók, tapasztalatok hangzottak el a gazdaság, a jog, a politika és a média területén olyan konkrét és már sikerrel megvalósított kezdeményezésekről, melyek az egyetemes testvériség megvalósítására irányulnak.
A gazdaság témájában a részvevők megismerhették a Közösségi Gazdaság elnevezésű kezdeményezést, amelyet a Fokoláre Mozgalom indított el 1991-ben Brazíliában: az ennek a szellemében dolgozó vállalkozások az „adás kultúráját” megvalósítva dolgoznak, azaz nyereségük egy részét a rászorulóknak adják, egy másik részét fiatalok továbbképzésére fordítják és a fennmaradó részből fejlesztik tovább a vállalkozást. Ez egy új gazdasági paradigma megvalósítását jelenti a globális piacgazdaságban. A témával kapcsolatban érdekes tapasztalatot osztott meg a jelenlévőkkel az egyik brazil résztvevő. Korábbi állását, lakhelyét otthagyva családjával elköltözött, hogy egy új szakrendelőt nyisson. Mindezt azért, hogy szerethessen, hogy egész lényét adhassa ajándékul az ottani rászorulóknak. A Közösségi Gazdaság szellemében dolgozva munkatársaikat is megbecsülik, és nem a tevékenységet, hanem az embert állítják a középpontba. A rendelő légkörének kisugárzása másokat is vonzott, így vált végül szinte kulturális találkozóhellyé.
A jog témájában olyan kérdésre kereste az előadó a választ, hogy hogyan lehet egy igazságosabb jogrendet kialakítani a testvériség gondolatát alkalmazva a jog területén is. Roppant időszerű téma, hiszen világunkban alig akadnak, akik az elesettek jogait érvényesíteni mernék. Azok pedig, akik megpróbálják, kemény falba ütköznek. Argentínában a Fokoláre Mozgalom önkéntesei elhatározták, hogy megpróbálnak valamit tenni az eltűnt gyermekek felkutatásának elősegítésére. Munkájuk nyomán helyi szinten és egy megye önkormányzati szintjén már rendelet biztosítja az eltűntek felkutatását. Aláírásgyűjtési akciójuk eredményeként törvénytervezet is készült.
A kommunikáció területére érkezve a következő gondolat került a középpontba: Hogyan járulhatnak hozzá a tömegkommunikációs eszközök az emberi személy méltóságának bemutatásához és az emberiség nagy családjának kialakulásához, amely tiszteletben tartja a kultúrák közötti különbözőségeket? A témával kapcsolatban egy belga tévétársaság alapítója szólalt meg, akik több mint tíz éve versenyképesek tudnak maradni, megőrizve munkájukban azt a szemléletmódot, hogy csak értékes, pozitív tartalmú műsorokat készítenek. A felmérések alapján nézettségük nem hogy csökkenne, de folyamatosan nő.
Hozzájárulva Európa egységéhez
Végül a politika témájához kapcsolódva láthatóvá vált, hogy a testvériség eszméje hogyan hathat a politikai cselekvésre, amely nélkül a szabadság és az egyenlőség eszméi sem valósulhatnak meg. Berndt Mihálynak, a Környezetvédelmi Minisztérium korábbi munkatársának tapasztalata arról szól, hogy a politikai bizalmatlanságot hogyan válthatja fel az egymás iránti megbecsülés és bizalom:
„A minisztériumban munkám részét képezte az európai uniós csatlakozással kapcsolatos szakmai egyeztetések, tárgyalások lebonyolítása, különösen, ami a környezetvédelmet és zajártalom elleni védelmet jelentette. (…)
A tárgyalásaink során elfogadott gyakorlatként láttam azt, hogy a kapcsolat az egyeztetéseken a kölcsönös bizalmatlanságra épül. Folyamatosan ezt ismételgettem magamnak: »Ha az egységes Európát akarjuk építeni, azt nem lehet a bizalmatlanságra alapozni, mert az Európai Közösség – amint a neve is mutatja – nem egy érdekszövetség, hanem népek igazi testvéri közössége szeretne lenni«. Ez az alapító atyák eredeti elképzelése is, hiszen az Európai Unió alapokmányaiban világosan rögzítették ezen alapelveket. Ám a tényleges, gyakorlati megvalósítás során elsikkadnak, csak kis mértékben vagy egyáltalán nem valósulnak meg ezek az értékek. De mit tehetnék én most a konkrét helyzetemben? – kérdeztem.
Az első lépés az volt, hogy magyar kollégáimnak elmondtam: »Én nem vágyom egy olyan európai családba, ahol az új családtagot gyanakodva, előítéletekkel, igazságosnak nem mondható mércével mérve és számonkéréssel fogadják, ő pedig mindent megtesz azért, hogy a lehető legkevésbé észrevehető módon, de becsapja a többieket…«
Amikor pedig a tényleges szakmai megbeszélésekre került sor az uniós szakemberekkel, a pozitívumok után igyekeztem őszintén feltárni azokat a problémákat is, amikkel küszködünk. A magyar képviselőcsoport vezetőjeként kezdeményeztem, hogy ott, a beszámoló során folyamatosan konzultáljunk a feltett kérdésekre adandó válaszról a magyar csoport minden tagjával. Így az adott válaszok már egy azonnali közös egyeztetés-egyetértés eredményei lehettek.
Mindenkinek tetszett ez az új stílus, és az uniós kollégák már a beszámolónkat követő szünetben azzal a javaslattal álltak elő, hogy a következő hasonló szakmai egyeztető, konzultatív megbeszélést Magyarországon tartsuk meg.
Igyekeztünk erre az alkalomra igazi, otthonteremtő vendégszeretettel készülni. A programokat például úgy szerveztük meg, hogy a szakmai információkon túl összekötöttük olyan városnézéssel, ahol megismerhették a főváros nevezetességeit, azt a kulturális környezetet, ahol mi élünk itt Magyarországon, és amivel gazdagítjuk az egyre bővülő európai családot.
Ennek köszönhetően ezeket a megbeszéléseket közös keresés és megegyezésre, megértésre való törekvés jellemezte.
Ezek után együtt munkálkodtunk az új uniós szabályozáson is, amely a környezeti zaj kezelésére egy igazi közösségi szellemet tükröző megoldást dolgozott ki.
Igyekeztem a lehetőségeimet kihasználva, a testvériség gondolatát szem előtt tartva aktívan részt venni a jogalkotási folyamatban. Végül a tagállamok egymásért való kölcsönös felelősségét sikerült az első helyre tennünk. Az új szabályozás – figyelembe véve a tagországok kulturális sajátosságát, megadva a teljes szabadságot a tagállamoknak – egy egységes felmérési, adatgyűjtési és megjelenítési formát ír elő.”
A találkozó résztvevőinek üzenetet küldött XVI. Benedek pápa is, amelyet dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek olvasott fel.
Az egész napos program minden elhangzott előadása és tapasztalata megtalálható a http://budapest2006.focolare.org internetes portálon. Reméljük, hogy ezeket olvasva egyre többen kapnak majd kedvet ahhoz, hogy a testvériség gondolatát életre is váltsák. Korunk kihívásaira legyen válaszunk a szeretetben megvalósuló egyetemes testvériség!
