Cikkek listázása

A választás nem konklávé

Szerző: Papp Tamás

Virágvasárnaptól fehérvasárnapig sokunk gondolatát – talán túlságosan is – kitöltötte az idei választási kampány. Az óriásplakátokról közéleti döntéshozók képe nézett le ránk, kormányprogramok köszöntek felénk. A választás tétjét a püspökeink körlevélben is megfogalmazták: olyan képviselőket válasszunk, akik tiszteletben tartják a vallásos emberek egyenlő jogait, és biztosítják az egyházi iskolák és szociális intézmények igazságos támogatását. Van alapja a figyelmeztetésnek, mert sajnos egy-egy kormányváltással fellazulhatnak meggyökeresedettnek hitt értékek, és szilárd törvények a hatályukat veszíthetik. Persze nem mindenhol ilyen egy választás. A médiumok jóvoltából valamennyien élvezhettük azt a másféle kampányt és más értékek szerinti választást, amely egy esztendeje, áprilisban, szeretett szentatyánk, II. János Pál pápa halála után a Vatikán falai között zajlott le. A konklávé nem a másik lejáratásától és ígéretektől, hanem a Mindenszentek litániájától volt hangos. Pedig ott igazán nagy volt a tét, vagy talán éppen azért. Az egyház hajójának kormányosa, az egykori galileai halász mai utóda szavaival és tetteivel egymilliárd katolikus hívő lelkiismeretének szab irányt, akiknek hol fegyveres üldöztetéssel, bebörtönzéssel, hol közömbösséggel, tévtanítással és a kényelem alattomos kísértésével kell naponta megküzdeniük. „Krisztus Urunkat hívom tanúságtevőmül, aki ítélkezni fog felettem, hogy szavazatomat arra a személyre adtam, akit Isten színe előtt megválasztandó jelöltnek tartok” – mondták a Sixtus-kápolnában a pápaválasztó bíborosok, akik között két magyar is volt. Majd amikor a frissen megválasztott XVI. Benedek pápa megkezdte legfőbb pásztori szolgálatát, beiktatásakor a következő „kormányfői” beszédet tartotta: „azért élünk, hogy megmutassuk Istent az embereknek. Csak ott kezdődik igazán az élet, ahol Isten megmutatkozik. Csak akkor tudjuk meg, mi az élet, amikor Krisztussal, az élő Istennel találkozunk. Mindannyian Isten egy gondolatának gyümölcse vagyunk. Mindannyiunkat akart, szeret, és mindenkire szüksége van”.

Mindez egy esztendeje hangzott el, és azóta egy enciklikát is szentelt ennek az üzenetnek a pápa: Isten a szeretet. Ezt szemléltük már nagyböjtben, a szent háromnap liturgiájában, majd ötven napon át ezt hirdeti ajkunkon az alleluja: ily nagyon szeretett bennünket az Isten! Eszünkbe jutnak Jézus szavai, melyeket Szent Máté így őrzött meg számunkra: nem azért gyújtanak lámpát, hogy véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra, hogy mindenkinek világítson. A húsvéti gyertya fénye, mint tartóra helyezett lámpa, beragyogja életünket: hitünket megvilágítja, reményünknek új távlatot ad, könyörtelen, rideg világunkat felmelegíti. Sőt, mindnyájunknak küldetést is ad: legyetek a föld sója és a világ világossága!

Küldetésünk van. Ezért, miután majd az országgyűlési választások befejeződnek, az óriásplakátokra meg ismét visszakerülnek a fogyasztói társadalom tiszavirág életű bálványai, és úgy érezzük, életünk ismét a megszokott kerékvágásban halad, ne feledjük Istentől kapott húsvéti hivatásunkat, mely nem négy évre szól. Az élet értelmére szomjazó, elmagányosodott, önző világunkban szentatyánk útmutatása szerint – „azért élünk, hogy megmutassuk Istent az embereknek” – hitünkből fakadó kötelességünk felmutatni az életet befogadó család, a hűségben megélt házasság, a becsületes munka, a tisztesség, az igazmondás, az áldozat szépségét, az imádság, az istenszeretet örömét. Nem a bűné az utolsó szó, hanem a kiengesztelődésé, nem az erőszaké, hanem a békéé, nem a halálé, hanem az életé.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>