Tíz esztendeje halt meg Boldog Teréz anya
A szegényeket szolgálják, és bennük Krisztust
Szerző: Bókay László
Fotó: Bókay László
Édesapja, Nikollë Bojaxhiu albán építési vállalkozó volt, édesanyja, Dranafile Bojaxhiu a háztartást vezette. Agnesnek két idősebb testvére volt. A szülők Prizrenből, Koszovó déli részéről költöztek Szkopjéba, és az albán többséggel ellentétben katolikus vallásúak voltak. Agnes kilenc éves volt, amikor édesapja váratlanul meghalt, ettől kezdve anyja kézimunkaüzletükből tartotta fenn a családot. Édesanyja tevékeny szerepet töltött be az egyházközség életében, mindig igyekezett segíteni a szegényeken, és gyermekeit is ebben a szellemben nevelte. Agnes is tagja lett a Mária-kongregációnak. Ebben az időben az akkori Jugoszlávia területéről jezsuiták jártak a kalkuttai főegyházmegyében, és lelkes levelekben számoltak be az ottani missziós tevékenységről.
Agnes 18 éves korára elhatározta, hogy missziós nővér szeretne lenni Indiában, és jelentkezett az ott szolgálatot teljesítő írországi Loreto nővérekhez. Barátnőjével, Betikával együtt kérte felvételét a Loretói Miasszonyunk anyaházába, akik néhány hónap felkészítés után Indiába, Darjeelingbe küldték. Szerzetesi fogadalmát is itt tette le május 25-én, a Teréz nevet Lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből választotta. 1930 és 1948 között földrajzot és hittant tanított egy kalkuttai szerzetesi iskolában, melynek 1944-től igazgatója lett. 1946-ban egy alkalommal Darjeelingbe kellett utaznia lelkigyakorlatra. A vonaton a harmadosztályú kocsiban óriási volt a tömeg, és megdöbbenve tapasztalta a nyomort és szegénységet. Ekkor ébredt rá küldetésére, hogy nincs joga a kolostor békéjében, kényelmében élni, miközben az emberek, akiket szolgálni jött, nyomorognak.
1948-ban Kalkutta érsekén keresztül engedélyt kért XII. Pius pápától, hogy elhagyhassa a közösséget, és független apácaként Kalkutta nyomornegyedében dolgozhasson. Levetette szerzetesi öltözékét, fehér szárit öltött, és Patnába ment a missziós orvosnővérekhez, hogy megfelelő egészségügyi ápolónői kiképzést kapjon.
1950 októberében Teréz anya megkapta a pápai jóváhagyást az új szerzetesrend alapítására. Az első tíz nővér egykori tanítványai közül került ki. Teljesen Istenre hagyatkoztak, hogy a legszegényebbeket szolgálhassák. Azután orvosok és önkéntes ápolók, majd 1963-tól kezdve férfiak is csatlakozhattak hozzájuk.
A Szeretet Misszionáriusai mindkét ágának van szemlélődő társulata. A papi munkatársak nemzetközi mozgalma, a Corpus Christi (Krisztus Teste) 1981-ben alakult. Teréz anya kicsiny családja tehát hatalmas, ötágú fává növekedett. Mindezekhez még hozzáadódik Teréz Anya Munkatársainak Nemzetközi Társulata és egy egész „beteghálózat”, akik szenvedéseiket és imáikat a Szeretet Misszionáriusai javára ajánlják fel.