440 éve született Szalézi Szent Ferenc
Egy cseppnyi méz
Szerző: Szalontai Anikó
Fotó: Lengyel Erzsébet
Püspöke először a teljesen protestánssá lett Chablais vidékét bízta rá. A feladat Ferenc számára súlyos testi megpróbáltatásokat jelentett: sokáig az élete sem volt biztonságban. „Röplapokat” fogalmazott, amelyeket éjjelente bejuttatott a házakba, kiszögelt a falakra – ezeket később Viták címmel kötetbe is foglalta. Közben kiadta első művét A szent Kereszt zászlajának védelme címmel.
Háromszor is elutazott Genfbe, hogy Kálvin utódjával, Bézával párbeszédet folytasson. Munkája lassan termést hozott, s a sikerek nyomán segédpüspökké nevezték ki. Sokfelé megfordult: Párizsban, Rómában, Dijonban, Grenobleban. A katolikus szellemi, spirituális és intézményi megújulás jelentős alakjává vált. A lelki vezetés szaktekintélyeként széleskörű levelezést folytatott – kiadott leveleinek száma meghaladja a kétezret.
1602-ben a pápa Szalézi Ferencet nevezte ki Genf püspökének. Székhelyét soha nem tudta elfoglalni, így Annecyben telepedett le. Teljes erejével egyházmegyéje lelkipásztori feladataira koncentrált. Valóban mindenkinek mindene lett. Évente tartott szinódust, végiglátogatta püspöksége összes plébániáját, prédikált a kis hegyi falvakban, tanított.
Nemeshez, polgárhoz, szegény paraszthoz ugyanazzal az elfogadó szeretettel fordult. A legenda szerint egyszer egy előkelő hölgy a gyónás után szégyenkezve fordult a püspökhöz:
– De most már, hogy ennyi bűnt, és ilyen utálatosakat meggyóntam Önnek, minek néz engem?