Cikkek listázása

közéletről, ünnepről, felelősségről, várakozásról…

A remény jászolánál

Szerző: Lőrincz Sándor

Fotó: Vida József

„Az ember akkor a legerősebb, amikor térden áll” – 2005 adventjén fontos ember szájából hangzott el ez a fontos kijelentés a kaposvári katolikus gimnázium sportcsarnokában. Azóta is azon töprengek: vajon képes-e ily módon nagy és erős lenni az ember?

betlehem

A várakozás heteit éljük, s ilyenkor még inkább felerősödik kételyünk: e polarizált társadalom egyáltalán tisztában van-e azzal, hogy Kire várunk? Vajon mit jelent az Istenember érkezése annak, aki azt próbálja szuggerálni: Mária levette kezét erről az országról? Sokan tesszük azt, amit a Kossuth-díjas színész, Eperjes Károly: imádkozunk ellenségeinkért. Mit mondjak: nem túl könnyű e feladat, ám egyedül az ima mentheti meg ezt a nemzetet. Még akkor is, ha tudjuk: a legfontosabb, az istenhit, az ősi keresztény értékrend, a szelídség, a tisztesség, a tisztelet, az alázat, a „ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel” intelem szülte magatartás hiányzik leginkább a politikából, a mindennapokból. Nem véletlen, hogy a keresztény értelmiségiek jelentős része megpróbálja minél távolabb tartani magát a politikától. Azért, mert elege lett belőle. S valljuk be: érthető a csömör, hiszen akik tanúi voltak az elmúlt 18 esztendő történéseinek, sokat láttak, hallottak, s ha nem is verték nagydobra, azért volt-van véleményük. A szabadságról – amely szinte úgy tört ránk, mint amikor a szellem kiszabadul a palackból –, az ezzel együtt járó szabadosságról, a pluralizmusról, a privatizációról, önkormányzatiságról, Tocsik-ügyről és olajszőkítésről, s még mi mindenről.

Tanúi lehettünk a vallásgyakorlat reneszánszának, miként s milyen állapotban kapták vissza a történelmi egyházak jogos jussukat, hogyan tért vissza az élet a szerzetesrendekbe, és szerencsére figyelemmel kísérhettük azt is, hogyan lettek Paulusok Saulusokból. A legnagyobb döbbenet azonban a kaméleonok megjelenését kísérte…

Balás Béla kaposvári püspök a keresztény tömegek politikától, közélettől való menekülését csendes árulásnak nevezi. Valóban az, hiszen így nincs kockázat. Szépen, kívülről szemlélni az eseményeket kényelmes dolog, de akkor hol a felelősség? Legalább azon a területen, ami ránk bízatott, amihez értünk, amihez tehetséget adott az Úr. Amivel el kell számolnunk. Mert el kell számolnunk a végső számadáskor…

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>