Mitsubishi Colt
Egy szelíd autó
Szerző: Somogyi Kristóf
2004 áprilisa óta írok a magazinba, de még egyszer sem beszéltem Mitsubishikről. Pedig a „háromgyémántosok” nagyszerű autókat gyártanak. Egyszerűen nem beszédtéma az autós világban a Mitsubishi személyautók gyártása, s a gyár sem tesz róla, hogy ismert legyen, bár az utóbbi időben jó árakon kínálja autóit, így a Coltot is.
Az autó immár a többedik frissítésen esik át. A Colt – a Lancer mellett – mindig is a gyár egyik ékköve volt. A külcsín minden frissítésnél nagyot változott, az autó mégsem vesztette el sajátos jellegét. A Colt egy szolíd autó. Nem lehet vele lenyomni a másikat az útról, nem lehet csikorgó gumikkal rajtolni a zöldnél, viszont nem is olyan, aki elé csak úgy bevágnak. A Coltot mindenki szereti, olyan mint egy kedves ember, aki átadja helyét a buszon, akivel jól esik találkozni. A felépítése egyébként némiképp a Honda Jazzre emlékeztet.
A belső nagyon otthonos, bár kicsit durva az a sok egyszínű műanyag, ami körülvesz minket. A kijelzők nagyon szépek, jó rájuk pillantani, de a 220-ig való számozás enyhe túlzás. A váltókar némileg tömzsi, mégsem nehéz a váltás. A belső tér egyébként nagyon praktikusan van kialakítva, mert magas felnőttek (hátul ketten) vagy a csomagjaik szintúgy elférnek. A szélvédő kellően nagy, bár az A-oszlop vastag, ami a kilátásban zavar, de ezen egy nem nyitható elefántfül-ablakkal próbáltak segíteni.
A motorok megbízhatóak (japán gyártmány), akár tíz évet is rámondanék az élettartamukra. A paletta:1,1-75 LE; 1,3-95 LE; 1,5-109 LE; 1,5 DI-D-95 LE. Így tehát ha valaki most felajánlana nekem egy Coltot elfogadható árért – és volna rá keretem –, bizony megvenném.
