Cikkek listázása

Zeneiség, lelkiség és közösség a keresztény könnyűzenében

Jézusba vetett teljes bizalommal

Szerző: Bodnár Zita

Fotó: Penyigei László

Idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját a Gável testvérek – az egykori Testvérek – együttes. Gável Andrással, a zenekar alapító-vezetőjével beszélgettünk zenéről, hitről, jövőről.
– Hogyan kezdett el zenélni?

– A szüleim rendszeresen jártak Nagymarosra, az ifjúsági találkozókra. Egyéves koromtól kezdve minden évben magukkal vittek. Akkoriban külön bölcsőde szekció is működött, ahol nyugodtan otthagyhattak, amíg ők részt vettek a programokon. Tulajdonképpen testvéreimmel együtt belenőttünk a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó szervező csapatába, ahol többek között Sillye Jenővel is megismerkedtünk.

Koncert

Még általános iskolások voltunk, amikor Gellért öcsémmel elkezdtünk az Életünk Krisztus gitáriskolába járni. Jenő nagyon hamar „felfedezett”, és meghívott minket zenélni. Vele jártuk az országot. Én 15-16 éves lehettem, Gellért öcsém pedig három évvel fiatalabb. Bő három éven keresztül kizárólag vele játszottunk. Sok mindent magunkba szívtunk, sokat tanultunk Jenőtől, és közben megszülettek az első saját dalaink is.

– Az első dalok nyomán megalakult együttesük, a Gável Brothers. Régi vágyuk vált ezzel valóra?

– Soha nem gondoltunk arra, hogy együttest alapítsunk. Nem is nevezném annak ezt az első formációt, ami inkább még a templomi felállást követte. A későbbiekben tisztult le bennünk, mit is szeretnénk. Eleinte nagyon sok tekintetben hasonlítottunk Jenőre, nemcsak zenei stílusunkban, de a megjelenésünkben is. Mindig fehér farmeringet, kék nadrágot, edzőcipőt viseltünk, éppen úgy, mint Sillye Jenő. Sokan Kis Jenőknek is hívtak. Volt, aki mint Jenő-utánzókra tekintett, de sokan mások örömmel fogadtak minket, mert az utánpótlást látták bennünk. Az évek múlásával azonban stílusunk egyre távolabb került ettől a műfajtól, és ha fájdalmasan is, de el kellett válnunk, zenekarunk pedig önálló útra lépett, és megalakult a Testvérek.

Gável András

– Az egyházi könnyűzenei élet nem éppen botrányoktól mentes. Nagyon sok az ellenségeskedés, amiből a Testvérek is kivette a részét. Miért van ez így?

– Az ember, még ha keresztény is, ember marad a maga gyengeségeivel együtt. Rivalizál, és ujjal mutogat a másikra. A világi szférában megengedett a versenyszellem, a keresztény könnyűzenei vonalon azonban ennek nem lenne szabad így lennie. Elég sok időnek kellett eltelni ahhoz, míg rájöttünk, bizony szét kell választani a szakmaiságot a testvéri szeretetnek nevezett naivitástól. Egy zenekar három pillérre épül: a zeneiségre, a lelkiségre vagy más szóval a nyitottságra, valamint a közösségre.

Mitől jó egy együttes zenéje? Először is meg kell nézni, ki mit tud adni, mire képes, milyen talentumokat kapott, és elég szorgalmas-e, hogy megtanulja a dalokat. Éppen itt szoktuk elrontani, mert a szakmaiságot összekeverjük a testvéri lelkülettel. Azt mondjuk, bár nem tudsz igazán jól zenélni, nem baj, a Szentlélek majd kipótolja mindazt, ami hiányzik a játékodból. Ez csúsztatás! Mindenkinek meg kell tenni azt, ami az ő feladata, és alázatosan fel kell ismernie, mennyit tud vállalni. Tehát le kell ülni, és meg kell tanulni a szólókat. Muszáj gyakorolni, skálázni, énektanárhoz járni.

A másik pillér a lelkiség vagy a nyitottság. Mennyi­re vagyok nyitott az Istenre? Tudom-e a talentumaimmal úgy szolgálni Istent, hogy tanúságot tegyek róla mások előtt? Óvatosan említeném ezt, mert nem állunk a hit azonos fokán. Ugyanakkor elengedhetetlen az Istenre való nyitottságunk, amely az újbóli és újbóli megtérés alapja, hogy napról napra jobban hasonlítsunk Jézushoz. Ha ez a vágy él a szívünkben, akkor a második pillér is áll.

A harmadik tartóoszlop pedig a közösség. Mennyi­re tudunk közösségben dolgozni? A zenélés ugyanis csapatmunka. Tapasztalatom szerint, ha az első két kritérium teljesül, akkor a harmadik is sikerül, hiszen, aki tud és igazán szeret zenélni, képes együtt játszani másokkal, és azzal is tisztában van, hogy nem az ő személye a legfontosabb.

– Ön hogyan élte meg ezeket a kri­tériumokat?

A teljes cikk >>>

Rovat további cikkei:

Kapcsolódó cikkeink:

Hit a zenében, zene a küldetésben

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>