Találkoztak az egészségügy önkéntesei
Megfogni a beteg kezét…
Szerző: Bókay László
Fotó: Bókay László
Kórházba a legtöbb ember nem saját jószántából megy, hanem valamilyen komoly egészségügyi problémájára szeretne megoldást, vagy aggódó lélekkel keresi fel egy-egy szerettét. Nehéz ebben a helyzetben nyugodtnak, bölcsnek maradni, s számtalan kérdéssel, gonddal, problémával találkozik az ember akár betegként, akár látogatóként érkezik a kórtermekbe.
Segítõ szeretettel álljunk az idõsek és betegek mellé!
Az elmúlt hónapban Rómában Az idős betegek lelkipásztori gondozása címmel nemzetközi konferenciát tartottak, amelynek résztvevőihez november 17-én délben a Szentatya beszédet intézett. Ebben határozottan elítélte az eutanáziát, és arra kérte az egészségügyben dolgozókat és a családokat, hogy segítő szeretettel álljanak az idősek és betegek mellett.
Az eutanázia, a halál kultúrájának egyik legijesztőbb jelensége főleg a jóléti társadalmakban hódít teret – állapította meg a pápa, majd felidézte II. János Pál alakját, aki betegsége idején is példás tanúságot tett a hitről és a bátorságról. Ő mindig arra bátorította az érdekelteket, hogy folytassák az elöregedéshez kapcsolódó betegségek megelőzésének és gyógyításának kutatását, de soha ne engedjenek az olyan gyakorlatok kísértésének, amelyek megrövidítik az idős és beteg emberek életét. Az emberi életet ne csak a katolikus kórházakban, hanem minden gyógyintézetben tartsák tiszteletben – idézte elődje tanítását XVI. Benedek pápa.
A Szentatya kiemelte: a mai haszonelvű társadalmakban az idős és beteg embereket sokszor tehernek tekintik. Aki azonban valamennyire is tiszteli az emberi személy méltóságát, annak tudnia kell, hogy az időseket segíteni kell: emberi módon éljék le földi létük utolsó szakaszát, békés lélekkel készülve a halálra, amely a keresztények számára a mennyei Atya felé vezet. A Szentatya hangsúlyozta: a gyógyszerek és a fájdalomcsillapítók mellett az emberi együttérzésre és segítségre is szükség van. Ebben pótolhatatlan szerepe van a családnak, de az intézményi ellátásban is nagy gondot kell erre fordítani.
Az Egészségügyi Dolgozók Lelkigondozásának Pápai Tanácsa által szervezett háromnapos tanácskozáson mintegy 600 tudós vett részt különböző tudományterületek képviseletében.
Nagyon fontos, hogy szentségek eljussanak a betegekhez
Szinte a nemzetközi konferenciával egy időben tartották hazánkban a Katolikus Karitász szervezésében az egészségügyben dolgozó önkéntesek első országos találkozóját. Számtalan kezdeményezés, szerzetesrend, egyesület, karitászcsoport, intézmény szolgálja a betegeket Egyházunkban. Most, amikor a magyar egészségügy nehéz helyzetben van, különösen fontos példaértékű szolgálatuk. Segít a betegeken, erőt ad, ha ezek a kezdeményezések közelebb kerülnek egymáshoz.
Ez volt a kiinduló gondolata a találkozónak, amelyre több egyházmegyéből jöttek el kórházlelkészek, a katolikus intézmények képviselői, orvosok, önkéntes és alkalmazásban lévő munkatársak. Beer Miklós váci püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Karitász- és Egészségügyi Lelkipásztorkodás Bizottságának tagja, az Egészségügyi Bizottság elnöke köszöntötte a megjelenteket. Mint mondta, a kórházban dolgozók sokszor egy-egy érintéssel, a beteg felé forduló figyelemmel, hallgatással tudnak a legtöbbet segíteni. Nagyon fontos, mondta, hogy a szentségek eljussanak az arra rászorulókhoz.
A Váci Egyházmegye egyedülálló kórházlelkészi szolgálata
Faragó Artúr, a Váci Egyházmegyei Kórházlelkészi Szolgálat vezetője ismertette a hazánkban egyedülállóan megszervezett, az egyházmegye területén lévő valamennyi kórházra kiterjedő betegpasztorációs rendszer működésének három éves tapasztalatait. A Váci Egyházmegye kórházlelkészi szolgálatának vezetője elmondta, hogy csak ebben az egyházmegyében van kiépült, főállású klinikai lelkigondozói szolgálat, mely 2004-től működik. Mellettük önkéntes beteglátogatók, papok és kórházlelkészek munkálkodnak, akik mindannyian szabadidejükben végzik a szolgálatot. Mint mondta, minden ember személyes igénye az élet értelmének keresése, a végső válaszok megtalálása. „Azért vagyok pap – magyarázta –, hogy a betegeknek megmutassam Jézushoz való tartozásomat.” A beteglátogatók életük egy részét, szabadidejüket rendszeresen odaajándékozzák másoknak. Krisztust látják a másikban, beteg embertársukban, akinek magányában, terheiben osztoznak. Feladatuk nem az ápolás, hanem az élet könnyebbé, szebbé tétele a nehéz pillanatokban. A beteg őszinteséget, emberséget, figyelmet, bátorítást vár a hozzá fordulótól. Azt szeretné, ha nem csak eszköznek tekintenék őt, hiszen szüksége van neki is az emberi kapcsolatokra. Sokat tud segíteni a szentségi jelenlét is.
A munkatársaknak is kell a feltöltôdés
Janig Péter esztergom-budapesti kórházlelkész elmondta, hogy az Erdő Péter alapította, 2005 márciusától működ kórházlelkészi szolgálat központi telefonszámon, a 213-9620-as számon a nap 24 órájában várja a hívásokat, hogy Budapesten papot hívjanak súlyos betegekhez. Az esti ügyeletet az Onkológiai Intézet ellenszolgáltatás nélkül vállalta.
Dr. Horváth Tamás főorvos, a Máltai Mentőszolgálat vezetője beszámolt arról, hogy 1993 óta közel százhúszan – orvosok, ápolók, gépkocsivezetők – végeznek önkéntes munkát. Az évi 15 millió forintos működési költséget korábban a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége, ma a Magyar Máltai Szeretetszolgálat biztosítja. Munkatársaiknak rendszeresen továbbképzést és lelkigyakorlatokat szerveznek, így biztosítják számukra a lelki feltöltődést.
Mizsei Sándorné, az 1996 óta működő kazincbarcikai plébániai karitász csoport munkatársa a rendszeresen szervezett jótékonysági vásárokról beszélt, melyen a rászorulók olcsón juthatnak ruhához, háztartási eszközökhöz. Részt vesznek a hajléktalanok, egyedülálló idős emberek lelki gondozásában is. Elmondta, hogy több társával rendszeresen látogatja a kórházban a betegeket, és felkészíti őket a szentségek felvételére, áldoztatja őket.
Az önkéntes munka Istentôl kapott ajándék
Dr. Felföldi Éva, az Esztergom-budapesti Főegyházmegye kamilliánus családjának tagja előadásában a többi közt szólt arról, hogy ma sokszor csak a betegséget gyógyítják, a beteget elfelejtik. Súlyos betegségnél kialakul a krízis, a bűntudat, a beteg szorong a fájdalomtól, a megalázottságtól. Ilyenkor megváltozik a viszonya az emberekhez és Istenhez.
Napjainkban az egészségügyben kevés jut a beteg lelkével való törődésre, pedig ő szeretetre, biztonságra vágyik. A betegekkel való foglakozást, az önkéntes munkát nem lehet tanulni, ez Istentől kapott ajándék.
Nagy Károly országos karitászigazgató zárszavában utalt XVI. Benedek pápa Deus caritas est című enciklikájára, miszerint „nem csupán hozzáértően kell végeznünk az éppen szükséges teendőket, hanem a szívünkkel is oda kell fordulnunk a másikhoz, ezért a szakmai képzés mellett elsősorban a szív képzésére van szükségünk”.
A találkozó végén a résztvevők megállapodtak, hogy a jövőben szorosabbra fűzik az együttműködést, melynek első lépése az önkéntesek képzésében kialakítandó együttműködés lesz.
