Beszélgetés Gégény Bélával, az Egyházmegyei Karitász igazgatójával
Megsebez az, ha a másik bajban van
Szerző: Kovács Ágnes
Fotó: Kovács Ágnes
1994-es lourdes-i zarándoklata során, a Szűzanya közelében megírta a Magyar Karitász imáját, és teológiai diplomamunkájában is a karitász teológiájával foglalkozott. Bosák Nándor megyés püspök a Szent Erzsébet-év lezárásaként rendezett Egyházmegyei Zsinati Napon a 2007-ben alapított egyházmegyei Pro Communitate Christiana-díjjal (A keresztény közösségért-díj) fejezte ki megbecsülését és elismerését Gégény Béla igazgató úr tizenöt évi aktív, eredményes munkájáért – ebből az alkalomból beszélgettünk el vele a karitászról.
– Jövőre 15 éves a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, s vele együtt az Egyházmegyei Karitász is jubilál.
– Ez alatt az idő alatt nagyon sokat tettünk. Ma már több mint 50 karitászcsoport megalakulásáról tudunk, ebből 42 működik mintegy 800 önkéntes rendszeres szolgálatával.
– Adománygyűjtéskor az emberek nagy többsége letudja szociális érzékenységét egy kisebb összeggel, néhány fölöslegessé vált ruhával. A szolgálatban munkálkodók viszont nap mint nap ebben élnek…
– Megtérés nélkül a karitászmunka nem megy. Megtérés, amikor engem megsebez az, ha a másik bajban van… Ezt a feladatot nem lehet munkának tekinteni. A megtérés többletével kell ellátnunk szolgálatunkat, ettől különbözünk más világi segélyszervezetektől. Mögöttünk az Egyház van, amely nélkül nincs karitász, hiszen ez az Egyház egyik legfontosabb feladata.
– 15 év alatt a szeretetszolgálatban szép eredmény a nyolcszáz önkéntes munkája.
– Abban rejlik a titok: tudunk-e emberi módon szólni az emberekhez, és tudunk-e isteni módon szólni az emberekhez. Vagy csak úgy, mint emberek? Ha jól szólítjuk meg az embereket, mindenre képesek. Csak egy telefon, és akár éjfélkor is jönnek segíteni.
– Az időskor legnagyobb gondja a magány. Mit tesz a karitász ennek enyhítésére?
