Beszélgetés Gégény Bélával, az Egyházmegyei Karitász igazgatójával
Megsebez az, ha a másik bajban van
Szerző: Kovács Ágnes
Fotó: Kovács Ágnes
1994-es lourdes-i zarándoklata során, a Szűzanya közelében megírta a Magyar Karitász imáját, és teológiai diplomamunkájában is a karitász teológiájával foglalkozott. Bosák Nándor megyés püspök a Szent Erzsébet-év lezárásaként rendezett Egyházmegyei Zsinati Napon a 2007-ben alapított egyházmegyei Pro Communitate Christiana-díjjal (A keresztény közösségért-díj) fejezte ki megbecsülését és elismerését Gégény Béla igazgató úr tizenöt évi aktív, eredményes munkájáért – ebből az alkalomból beszélgettünk el vele a karitászról.
– Jövőre 15 éves a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, s vele együtt az Egyházmegyei Karitász is jubilál.
– Ez alatt az idő alatt nagyon sokat tettünk. Ma már több mint 50 karitászcsoport megalakulásáról tudunk, ebből 42 működik mintegy 800 önkéntes rendszeres szolgálatával.
– Adománygyűjtéskor az emberek nagy többsége letudja szociális érzékenységét egy kisebb összeggel, néhány fölöslegessé vált ruhával. A szolgálatban munkálkodók viszont nap mint nap ebben élnek…
– Megtérés nélkül a karitászmunka nem megy. Megtérés, amikor engem megsebez az, ha a másik bajban van… Ezt a feladatot nem lehet munkának tekinteni. A megtérés többletével kell ellátnunk szolgálatunkat, ettől különbözünk más világi segélyszervezetektől. Mögöttünk az Egyház van, amely nélkül nincs karitász, hiszen ez az Egyház egyik legfontosabb feladata.
– 15 év alatt a szeretetszolgálatban szép eredmény a nyolcszáz önkéntes munkája.
– Abban rejlik a titok: tudunk-e emberi módon szólni az emberekhez, és tudunk-e isteni módon szólni az emberekhez. Vagy csak úgy, mint emberek? Ha jól szólítjuk meg az embereket, mindenre képesek. Csak egy telefon, és akár éjfélkor is jönnek segíteni.
– Az időskor legnagyobb gondja a magány. Mit tesz a karitász ennek enyhítésére?
– Nincs fölösleges ember az Egyházban. Mari néni mindennapos imájával, lehet, hogy egy papi hivatást tart fenn. Van, aki kéz, van aki láb… Szent Pál Korintusiakhoz írt 1. levelének 12. versében arra utal, hogy mindannyian hasznos tagjai vagyunk az Egyháznak. Mindenki Isten embere. Nincs olyan ember, aki alkalmatlan, csak meg kell találni a feladatát, és amikor azt megkapja, akkor az az ember mindenre képes. Ezt a fajta érzékenységet hiányolom a hívek és az atyák között. Pozitív példaként említem a polgári egyházközséget, ahol 17 áldoztató áll a betegek szolgálatában. Az lesz az igazi, ha úgy szeretünk, hogy Isten szeretete átragyog majd rajtunk: a papokon, a diakónuson, a ministránson… a híveken.
– Karácsony tájékán, adott esetben krízishelyzetekben figyelünk a segélyszervezetekre, a média tematikus rendszerébe is bekerül, a társadalom nagy részében ekkor ébred fel a lelkiismeret, ekkor figyel fel a rászorulókra.
– Pedig az emberek nemcsak karácsonykor éhesek, és nemcsak karácsony tájékán kerülnek krízishelyzetbe, a karácsonyi segítségnyújtásunk csak egy program a sok közül. Legutóbb az Európai Unió élelmiszer-segélyprogramjának köszönhetően több mint 9000 családhoz juttattunk el 14 kamion élelmiszeradományt. A felvásárolt intervenciós gabonát nálunk feldolgoztatják, és itt fordítják segélyezésre. Ebben a rendszerben öt magyar segélyszervezet vesz részt a Magyar Karitásszal együtt. Vannak más országokban is személyes kapcsolataink, lehetőség szerint mindig gondolnak ránk egy-egy szállítmánnyal. Osztrák kapcsolatunknak köszönhetően évente 3-4 alkalommal kapunk adományokat. Valamint nyaranta a már közel hét éve szerveződő dévai programra készülünk, de ez része a karácsonyi programnak is, mivel november 24-én látogatjuk meg a nyáron nálunk üdült dévai gyermekeket karácsonyi ajándékokkal.
– Ha a karitász munkatársai szeretettel fordulnak az emberekhez, nem lehet az ajtón kívül hagyni az érzékenységet, ami egy idő után felhalmozódik…
– Erre nagyon figyelünk, ezért évente több alkalommal is találkozunk. Évente egyházmegyei karitásznapot tartunk, valamint lelkigyakorlatokon is találkozunk, lelki és szakmai tapasztalatcsere, közvetlen beszélgetések céljából.
– Milyen a kapcsolata a munkatársaival?
– Azt szeretem bennük, hogy szeretik a szegényeket.
– A Gyermekek a gyermekekért programot ismét meghirdették.
– Hét évvel ezelőtt a cipős dobozba gyűjtöttek játékokat a gyerekek a kárpátaljai árvízkárosult társaik részére. Az ország két egyházmegyéjében ma is működik a cipősdoboz-akció, egyre több adománnyal, ebben az évben 2000 gyermeknek szeretnénk örömet szerezni. A munkácsiak karácsony előtt kapják meg az ajándékokat, a dévai gyerekekhez november végén juttatják el azok a szülők, akik nyáron fogadták őket egy hétre otthonukban, az egyházmegyénkben.
Az adományozó gyerekeket egyrészt neveljük, hogy a tőlük nehezebb körülmények között élőket segítsék. Ha ez sikerül, akkor a karitász-utánpótlással semmi dolgunk nem lesz. Ez tehát nem akció, hanem program, a szeretetre nevelés programja. Nem játékokat, hanem a lemondással továbbadott szeretetet gyűjtjük. Itt nem egy plüssmaciról vagy egy kilogramm lisztről van szó, látni kell mögötte a karitászt, a szeretetet. Mi tehát azt a szeretetet adjuk tovább adománnyal, kézfogással, ahogyan az Isten szeret minket.
