A pannonhalmi bazilika belső helyreállítása
Születőben egy új, egységes liturgikus tér
Szerző: Fehérváry Jákó OSB
Fotó: Hayes Davidson
A Bazilika Műhely kikérte olyan teológusok és építészek véleményét is, akik a kortárs templomépítészet legkiválóbb ismerői és teoretikusai, s a velük való párbeszéd nyomán elkezdett olyan építőművészek felé tájékozódni, akik maradandót alkottak a modern szerzetesi templomépítészetben. Végül John Pawsont választottuk, aki elfogadta felkérésünket. Őt a Novy Dvury trappistákon keresztül ismerhettük meg (Csehország), akik új templomuk és kolostoruk megépítését, valamint a barokk udvarház és vendégház felújítását bízták rá.
Az építészek munkájuk során elsősorban azokat a szempontokat igyekeznek szem előtt tartani, és terveikbe beépíteni, amelyeket a szerzetesközösség fogalmazott meg a közösség életével, szükségleteivel, elgondolásaival kapcsolatban. E szempontok megfogalmazásakor a szerzetesközösség kiindulópontja az volt, hogy a keresztény templomépület összetett valóság. Egyrészt egy adott kor liturgiáját szolgálja: otthont, teret ad számára, az építészet nyelvére fordítja le az istentisztelet nyelvét. Ugyanakkor épületbe, kövekbe foglalja az adott közösség önértelmezését, illetve a kor teológiai súlypontjait is. Mivel a Pannonhalmi Bazilika eredetileg bencés szerzetesi templomnak épült, s ma is egy élő szerzetesközösség használja, meggyőződésünk, hogy a közösség liturgikus, teológiai és szerzetesi reflexiójának kell megalapoznia a liturgikus térelrendezés konkrét problémáira adott gyakorlati válaszokat, s ennek függvényében épülhetnek be a felújítás tervezésébe a művészi, műemlékvédelmi, technikai stb. szempontok. Mindezek szerves egységéből születhet meg végül az egységes liturgikus tér, amelynek a Bazilika eredetileg is épült, s amelynek ma is szánjuk.
