A pannonhalmi bazilika belső helyreállítása
Születőben egy új, egységes liturgikus tér
Szerző: Fehérváry Jákó OSB
Fotó: Hayes Davidson
A Bazilika Műhely kikérte olyan teológusok és építészek véleményét is, akik a kortárs templomépítészet legkiválóbb ismerői és teoretikusai, s a velük való párbeszéd nyomán elkezdett olyan építőművészek felé tájékozódni, akik maradandót alkottak a modern szerzetesi templomépítészetben. Végül John Pawsont választottuk, aki elfogadta felkérésünket. Őt a Novy Dvury trappistákon keresztül ismerhettük meg (Csehország), akik új templomuk és kolostoruk megépítését, valamint a barokk udvarház és vendégház felújítását bízták rá.
Az építészek munkájuk során elsősorban azokat a szempontokat igyekeznek szem előtt tartani, és terveikbe beépíteni, amelyeket a szerzetesközösség fogalmazott meg a közösség életével, szükségleteivel, elgondolásaival kapcsolatban. E szempontok megfogalmazásakor a szerzetesközösség kiindulópontja az volt, hogy a keresztény templomépület összetett valóság. Egyrészt egy adott kor liturgiáját szolgálja: otthont, teret ad számára, az építészet nyelvére fordítja le az istentisztelet nyelvét. Ugyanakkor épületbe, kövekbe foglalja az adott közösség önértelmezését, illetve a kor teológiai súlypontjait is. Mivel a Pannonhalmi Bazilika eredetileg bencés szerzetesi templomnak épült, s ma is egy élő szerzetesközösség használja, meggyőződésünk, hogy a közösség liturgikus, teológiai és szerzetesi reflexiójának kell megalapoznia a liturgikus térelrendezés konkrét problémáira adott gyakorlati válaszokat, s ennek függvényében épülhetnek be a felújítás tervezésébe a művészi, műemlékvédelmi, technikai stb. szempontok. Mindezek szerves egységéből születhet meg végül az egységes liturgikus tér, amelynek a Bazilika eredetileg is épült, s amelynek ma is szánjuk.
Ezért a Bazilika történeti terét úgy próbáltuk mai szemmel újraolvasni, hogy annak eredeti szándékát is tiszteletben tartjuk. Az építészeti koncepcióban új értelmet nyer a templom kelet felé irányuló, felfelé ívelő dinamikája, s a legfontosabb liturgikus-építészeti elemek e hosszanti tengelyen helyezkednek el. Az emelt szentély újra az oltáriszentség őrzésének helyévé lesz: így ez az újabban kissé elhanyagolt, csak tribünként használt terület az újragondolt rózsaablakkal együtt eredeti szándékának megfelelően ismét az imádás helyévé és a tér eszkatológikus fókuszpontjává válik. A plánumon kialakított ambóközpontú szerzetesi kórus a templom monasztikus alapkarakterét állítja vissza. Az ünneplő közösség középpontja a szerzetesközösség és a hívek között álló oltár lesz. A templomtér a nyugati „narthexben” helyet kapó keresztelőkúttal a beavatási szentségek egységét fejezi ki, s húsvéti jelleget kap. A közösség számára fontos szentek ereklyéinek az altemplomban való elhelyezésével hangsúlyozzuk, hogy a Pannonhalmi Bazilika milyen fontos szerepet játszik a magyar nemzet „szent történetében”, és így zarándoktemplom jellege is erőteljesebb lesz.
Az építészeti javaslat célja a fentiek értelmében egy olyan tér létrehozása, amely ismét alkalmassá válik a szerzetesközösség életének és liturgiájának harmonikus befogadására, miközben a diákok, a helyi közösség, illetve a látogatók változatos használati igényeinek is megfelel. Úgy kívánja e célt elérni, hogy a térben sokszor megjelenő improvizatív elemek kiiktatódhassanak, illetve a „történeti bútorraktár” jelleg megszűnjék. A tervezett beavatkozásokkal egy olyan egységes templomteret kívánunk létrehozni, amelyben minden térrésznek, elemnek megvan a maga szerepe, jelentése, és úgy funkcionálisan, mint vizuálisan hozzájárul az elmélyült imát és meditációt szolgáló tér megteremtéséhez. A terv letisztult formában próbálja újraértelmezni a templom emelkedő és keleti-nyugati tengely mentén szervezett terét, amely a szentély és végül a rózsaablak felé irányul: így a tér mint a minden keresztény ember előtt álló út szimbóluma áll előttünk.
