Cikkek listázása

Február 2.: az Istennek szentelt élet világnapja

Istennek szentelve másokért

Szerző: Suhajda Lajos SVD

Február 2. a Katolikus Egyházban az Istennek szentelt élet világnapja. Értük imádkozunk, értük hálálkodunk, értük, akiket Isten meghívott, akik ezt elfogadták, akik ebben élnek másokért. Ők a hármas fogadalom szellemében élnek: szegénységben, tisztaságban és engedelmességben. Így követik Jézust közösségük szabályai szerint.
Szegénység. Szent Pál írja Jézusról: „Ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8,9).
Tisztaság. Pál apostol ezt írja Timóteusnak: „Légy a hívek példaképe beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban” (1Tim 4,12).
Engedelmesség. Jézus vallomása önmagáról: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott” (Jn 4,34). Apostola, Pál erre buzdít: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt… Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,5.8). Az Atya az embereken keresztül közölte elvárásait Jézussal, és közli ma is az elöljárók által.
Négy missziós nővért mutatok be a Szeplőtelen Fogantatásról Nevezett Ferences Nővérek Társaságából. Mindannyian Brazíliában élnek, a központi házukban, Araraquarában.

Maria Aperecida Reichmann nővér 98 éves. Fiatalon, 17 évesen jött a misszióba. Nyugdíjba vonulásáig 70 évet dolgozott. Menni már nem tud, de szemüveg nélkül olvas. Ha a kezdeti idők nehézségeiről, nélkülözéseiről kérdezik, emlékezőtehetsége kihagy (négy évvel jövetele előtt telepedtek le a nővérek Brazíliában!). Ha a kellemes találkozásokról van szó, akkor viszont élénken emlékezik mindenre. A gyerekeket nagyon szerette. Többnyire árvaházakban dolgozott. „Gyerekeit” megtanította kézimunkázni, hittanóráin arról beszélt, hogy Isten legjobban az elhagyottakat szereti. Tétlenségre még nem adta magát. Megelégedetten állítja: „Most az én munkám az ima.”

Laura Mild nővér 87 éves. Egész életét a betegeknek szentelte. Kórházban lakott és dolgozott. Sohasem volt szabadnapja, mégis mindig készen állt a segítségre. A kórházi munka csak egy része volt a tevékenységének. Mint szülésznő sok száz szülésnél segédkezett. Főleg vidéken, ahol az asszonyok nem tudtak orvost fizetni. „Egyetlen anyát, egyetlen gyermeket sem veszítettem el. Isten mindig megsegített – mondja szerényen. – Senkit sem tudtam visszautasítani, bármilyen betegségben szenvedett. Aki csak jött, azt kezeltem. Az egyszerű népnek nincsen pénze orvosra.” Munkássága utolsó 10 évét nővértársai kezelésének szenteli. „Mindent szívesen tettem. Nagyon szívesen!”

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>