A pannonhalmi főapátság ebédlője
Mindenben Isten dicsőíttessék!
Szerző: Bánhegyi B. Miksa
Fotó: Körössy László
Ma is érvényes igazságok szóban és képben
A képekben megvalósított programot nyilván az akkori főapát, Sajghó Benedek fogalmazta meg tömören és sokrétűen, a Bibliából és a Regulából élő szerzeteséletnek, a gazdag belső világnak és a szent életnek barokkos megfogalmazásával, végül olyan igazságoknak szóban és képben történő kimondásával, amelyek ma is érvényesek, amelyből a mai ember – szerzetes és világi egyaránt – lelki táplálékot nyerhet.
A fénnyel telt, hatalmas termet a Szentírásból és Szent Benedek életéből való, témájában az étkezéshez kapcsolódó hat nagyméretű freskó díszíti: a kereszten függő Krisztust ecettel kínálja a katona, kövekkel kísérti Jézust az ördög, a gonosz szerzetesek méreggel kínálják Benedek atyánkat, Keresztelő Szent János fejét egy lakoma alkalmával viszik az asztalhoz, lakomán jelenik meg Baltazár királynak a falra rettentő szavakat író kéz, s végül Habakuk ebédet visz Dánielnek az oroszlánok vermébe. Mai szemmel nézve kegyetlen képek, de rádöbbentenek bennünket arra, hogy a gonosz minden alkalommal, az étkezésnél is megkísértheti az embert, s az ártalmatlanságnak csak látszata a nyalakodó kiskutya vagy az asztal alatt békésen doromboló macska.
Ugyanakkor sok vigasztalást is nyújtanak ezek a képek. A paradicsomi kígyó, amelyik a kísértés ábrázolásán övként simul Jézus derekára, s itt az almát tartja fogai közt, a kereszt alatt már élettelenül hever, az alma is messze gurult a szájából. De vigasztalók a Dánielt, az Istenbe vetett sziklaszilárd bizalom jelképét körülvevő emberarcú oroszlánok is.
Az evangéliumra épül minden keresztény ember élete
A terem négy sarkát az evangélisták arcképe díszíti: az evangéliumra épül minden keresztény ember élete, a szerzetesé is. A bencés szerzetes életét a Regula szabja meg, ezért látjuk a bejárat fölött a jóságos Atya arcát, kezében a Regula, benne az első szavakat olvashatjuk: Hallgass, fiam, a Mester parancsaira. A szemben lévő falon Pannonhalma első évtizedeinek szentként tisztelt bencései sorakoznak, akik hazánkban a kezdetek nehézségei között élték Benedek Regulája szerint életüket. Benedek oldalán pedig azokat a magyar uralkodókat látjuk, akik valami kiemelkedően nagyot tettek a szent hegyen épült apátságért. Szent István hiányzik a sorból, őt a terem boltozatán angyalok kísérik az égbe.
Ezeket a képeket igazi barokk gazdagsággal veszik körül a legkülönbözőbb, részben stukkó, részben festett, szemet gyönyörködtető elemek: puttók és angyalkák, virágok és gyümölcsök. Ezek a látszat-architektúra meghökkentő formáival együtt olyan érzést keltenek bennünk, mintha kívül lennénk téren és időn, hiszen az ezredeket felölelő képekben elbeszélt történelem és a most itt étkező szerzetesek velünk együtt emelkednek a magasba a mennyekre nyíló boltozaton át.
Feliratos képek, allegorikus ábrázolások Isten dicsőségére
A látszat-architektúra hozott létre az öt hatalmas ablak mellett még négyet, ezek nem nyílnak sehova. De ezekben az ablakmélyedésekben is, akárcsak a valódiakban, ott találjuk azokat a kis feliratos képeket, allegorikus ábrázolásokat, amelyek nemcsak a hívő ember számára hordoznak érvényes üzeneteket. Tárgyak (kulcs, tükör, oszlop, napóra) és állatok (a méhek, madarak, szarvasok, sertések) ábrázolása egészíti ki, testesíti meg a leírt üzenetet.
A legismertebb az a boroshordó, amely nem bírja elviselni az abroncsok szorítását, ledobja magáról őket, de abban a pillanatban kifolyik a bor, s darabjaira hull maga a hordó is. Mindenkinek szól a tömören megfogalmazott figyelmeztetés: Libertate perit – a szabadság, a szabadosság pusztítja el. Valóban minden ember számára fontos tanítás ez.
A másik képen egy eleresztett szárral ficánkoló, féktelen csikót látunk a szabadban egy város mellett, fölötte ott a minden szülőnek, pedagógusnak, vezetőnek egyaránt megszívlelendő felirat: Incassum repetes data frena – hiába kapkodsz az eleresztett gyeplő után.
Utolsóként nézzük meg az erdőben nyulat üldöző vadászkutyát. Mint mindig, most is a felirat tereli gondolatainkat magasabb igazságok felé: Non sibi sed Domino – Nem magának, hanem az Úrnak, az urának, a Gazdájának. A Gazda nagy betűvel írandó, ahogyan Babits is értette: életünk Uráról, Gazdájáról, Istenről van szó.
Folytathatnánk a leírást, de ennél többet nem tudnánk mondani. Szent Benedek így fogalmazza meg a szerzetesek egy alapszabályát: mindenben Isten dicsőíttessék. Reméljük, hogy a pannonhalmi refektórium képei is segítenek a dicsőítésben.