Pálos emlékek nyomában a Veszprémi Egyházmegyében
Ne hadd, hogy elnyomják magyar nevünket!
Szerző: Budai Éva
Tekints elhagyatott birodalmadra:
Nincs másban oltalmunk,
Csak tebenned bízunk
Mi árva magyaraid:
Szemléljed ügyünket, gyászos ügyünket,
Ne hadd, hogy elnyomják magyar nevünket!…”
(Ányos Pál: Boldogságos Szűz Máriához az édes hazáért 1782–84.)
Van-e aktuálisabb ima, aktuálisabb üzenet korunkhoz ma is, mint amit a 250 éve született pálos szerzetesköltő, Ányos Pál versében megfogalmazott magyar népének?!
Pálos jelenlét Pápán a 17–18. században
Az évforduló-sorozat a közelmúltban Pápán kezdődött az egykori pálos gimnázium, illetve majdani bencés utódja egykori épületében, amely ma Türr István Gimnáziumként működik. Az apropót a bencések általi újraindítás 200. évfordulója adta ugyan, de megemlékeztek az iskolát alapító pálos szerzetesrendről is, amely kitűnően ápolta-gondozta, nevelte a rábízott növendékeket, többek között az itt tanuló Ányos Pált is.
A török időkben protestánssá vált város katolikus vallási életének fellendítésére hívta be a pálosokat Pápára Csáky László gróf 1638-ban. A rendház mellett első kápolnájukat Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére benedikálták. A rend leghatásosabb pálos szerzetes hitszónokának, P. Tamó Györgynek emlékét a 18. századból máig őrzi a város. A hívek megsokasodott közösségének a régi templom lebontásával új, nagyobb templom épült később, amelyet 1742-ben szenteltek fel Nagyboldogasszony tiszteletére. A pálosok pápai letelepedésük után egy évtizeddel már foglalkoztak a gyermekekkel, eleinte csak elemi hit- és egyéb ismeretekre oktatták őket, de már 1721-től négy, majd 1762-től hat osztályban tanítottak. Az iskola létét II. József rendelete pecsételte meg kegyetlenül, amely feloszlatta a szerzetesrendeket. Az újraindulás Ferenc császár idején 1806-ban kezdődött, de már a bencés rend vezetésével, és tartott egészen az 1948-as államosításokig.
A templom alatt kripta található, ahová a pálosok, de később világi méltóságok és bencések is temetkeztek. Itt nyugszik többek között kettős, erős tölgyfakoporsóban Acsády Ádám veszprémi megyéspüspök, körülötte pedig 23 pálos szerzetes porhüvelye pihen. A hajó alatti ovális körjáratban világiak nyugszanak. Már a pálosok idejében is tudott volt, hogy a hely különleges klímájának köszönhetően természetes mumifikációt hoz létre, ennek következtében a testek, ruházatuk, tárgyaik, koporsóik szinte teljesen épen megmaradtak máig. Több mint 120 éven át használták a kriptát. A föld alatt békében múlt el a 19. század vége és a 20. század eleje is, később azonban több ízben feltörték a kriptát, s kifosztották a koporsókat. Az 1920-as évektől kezdve a temetkezési hely állapota folyamatosan romlott. Félő volt, hogy a halottak, koporsóik, ruházatuk lassan az enyészeté lesz. E helyzetet felmérve, a kegyelet és a halottak végtisztességének visszaállításáért nemrég a város önkormányzata kifejezte szándékát: anyagilag is támogatná a pálos rendet a kripta rendezésében, a méltó állapotok megteremtésében.
Általa lett kalapos király II. Józsefből
Ányos Pál kétszázötven évvel ezelőtt, 1756 decemberében született Nagyesztergáron. Tizenhat éves korában lépett be a pálosok tanító rendjébe. A középiskolát rendjének híres pápai gimnáziumában fejezte be, majd rövid időre a márianosztrai rendházba került. Pesti egyetemi tanulmányainak ideje alatt barátkozott össze Barcsay Ábrahámmal, aki Bessenyei György legszűkebb felvilágosodott baráti körébe tartozott, és az ő révén ismerte meg a francia felvilágosodás modern és forradalmian haladó eszméit. Később a felsőelefánti kolostorba küldték áhítatos remeteéletet élni. Itt egy titokzatos betegség tört rá. Az orvosok tanácstalanul álltak tünetei előtt. Huszonhat éves korában a székesfehérvári gimnáziumba került tanítani. Jókedvvel kezdett az oktatómunkához, tanítványai és tanártársai rajongtak érte. Betegsége azonban egyre jobban kínozta. Már haldokolva vitték Veszprémbe, ahová egy orvosbarátjának gyógyításában bízva érkezett, de fájdalmait itt sem tudták enyhíteni. Még nem volt huszonnyolc éves, mikor meghalt. 1784-ben Veszprémben, a ferences templom kriptájában temették el.
A Kalapos király című verses politikai röpirata rendkívül népszerűvé tette a nemesi ellenállás körében, II. Józsefen rajta is ragadt a „kalapos király” jelző. Szemléletes fogalmazásával, képalkotó képzeletével Ányos előfutára lett a fél évszázaddal későbbi romantikának. Változatos versformáival mintha már Csokonait készítette volna elő, de Kölcsey, Vörösmarty verseiben is fel-felvillannak vers- és szófordulatai.
Az örökséget pedig ápolni kell!
„Hiszem, a természet kit-kit pályájára / Szabadon helyeztet élet piacára. / Nem csügg lánc, sem békó gyenge kezeiről...” – csendült Ányos Pál énekelt verse az ünnepségsorozat veszprémi állomásán, a várban, a ferences templom falán lévő Ányos-emléktábla előtt. Márfi Gyula érsek méltatta a költő munkásságát, rámutatva: izzó hazaszeretet élt a költő lelkében, s tiltakozott Mária Terézia és II. József intézkedései ellen, amelyek a nemzeti nyelv, irodalom és tudományos munka fejlődését gátolták.
A koszorúzást követő konferencián dr. Mészáros Ernő akadémikus, Fekete Ferenc, a Padányi Katolikus Gimnázium igazgatója méltatta Ányos költészetének jelentőségét, s az ünnepség meghívottjaként Botfai József Levente atya, a budai Sziklakápolna és pálos kolostor házfőnöke, valamint Újházi Simonné, a pálos rend kutatója szólt a rend történetéről, lelkiségéről, erős Mária- és Szent Kereszt-tiszteletéről, s énekkel, verssel idézték meg a költő szellemét.
Ünnepeltek a szülőfaluban is, Nagyesztergáron, ahol a helyi általános iskola ez alkalomból felvette Ányos Pál nevét. „Az iskola kiváltságos helye annak az egész embert alakító fejlődésnek, amely a kulturális örökséggel való élő és éltető találkozás során valósul meg” – hangsúlyozta Szijártó László plébános atya az iskola felszentelésének szertartásán. A diákok pedig színvonalas, hangulatos kulturális műsorral bizonyították ezt a találkozást.
Végezetül Ekker Béla őrkanonok misét mondott Ányos Pál lelki üdvéért Veszprémben a ferences templomban, s az emlékezők a kriptában megkoszorúzták a költő sírhelyét, s elhelyezték a megemlékezés mécseseit.
