Városmisszió: Brüsszeltől Budapestig
Tegyetek tanítványommá minden népet!
Szerző: Bodnár Zita
– Mindenekelőtt az Emánuel Közösséget illeti a köszönet, mivel a kezdeményezés tőlük ered. Ők sarkaltak minket, bíborosokat: Lustigert, Danneelst, Policarpot, Erdő Pétert és engem is, hogy belevágjunk a városmisszióba anélkül, hogy tudtuk volna pontosan, mi lesz belőle. Átimádkozva a kérdést, hittel és bátran igent mondtunk.
Azóta már négy nagyvárosban rendezték meg az evangelizációs kongresszust és missziót. Azt hiszem, mind a négy helyen nagyon sok gyümölcsét tapasztalhattuk és tapasztalhatjuk mind a mai napig. Az Úr láthatóan megáldotta ezt a kezdeményezést. Dicsőség legyen neki! Megpróbáltuk életre váltani a leckét, amit Jézus kér: menjetek és tegyetek tanítványaimmá minden népet!
– Mennyire befogadó a társadalom a keresztény üzenetre?
– Hatalmas a piac a köztereken. Óriási az itt jelenlévők kínálata: legyen szó lelkiségről, a bölcsesség útjáról vagy éppen a wellness megvilágosodásáról. Nagyon jól láthatjuk, hogy a kereszténység ajánlata a társadalom számára pusztán egy a sok közül. Először is el kell fogadnunk, hogy többé már nem vagyunk monopolhelyzetben ezen a szellemi-lelki köztéren. Okulhatunk Pál példájából, és követhetjük őt, aki eleinte megpróbált mindenféle emberi eszközt és trükköket bevetni igehirdetésében (vö.: ApCsel 17,22–34), majd a sikertelenségéből okulva, Korintusba érkezvén már csak a lényeget, a kereszt bölcsességét hirdette. Mindenek előtt Jézus Krisztus evangéliumát kell hirdetnünk, nem pedig kifogásokat keresni és mindenféle kerülőutakat találni.
– Lehetséges-e ma az evangélium és az Egyház tanításának hirdetése?
– Véleményem szerint nem csak, hogy lehetséges, hanem szükséges az Evangélium hirdetése a hétköznapokban is. Úgy tűnik, lépésről lépésre haladva azért egyre bátrabbak vagyunk. Úgy hiszem, a kongresszus egyik aspektusa magának az Egyháznak a bátorítása, hogy a keresztények merjék felvállalni a hitüket a világban, lépjenek ki a plébánia falai közül és vegyenek részt a társadalmi vitákban. Az Egyháznak ez nem csak érdeke, a tisztánlátás kegyelmét is megkapta hozzá. „A mélységek mélysége”, a legfőbb és legsürgetőbb kérdés: élő-e a keresztény hit vagy sem?
– A missziós héten a konferenciabeszédeken, a tanításokon, a kerekasztal-beszélgetéseken kívül a művészet is kiemelkedő helyet tölt be. Mi a szépség szerepe az evangelizációban?
– A szépség mindenekelőtt belső szépséget jelent. Ez a jóság és az igazság ragyogása. Nagyon érdekes, hogy bárhol a világon, ahol a hit, a szeretetet és a jóság jelen van, ott a szépség is el van vetve. A szépség, amely mintegy szükségszerű jele az Istennel való életnek, Jézus követésének, az evangélium megélésének. Mindig azt mondom: nézzétek meg egy idős, kontemplatív, egész életét Isten szemlélésére szánó szerzetes vagy szerzetesnő arcát. Néha egészen megdöbbentő szépséget fedezhetünk fel ezeken az arcokon, ezekben a tekintetekben. Ez olyan szépség, amely annak a belső jelenlétéből fakad, aki – ahogy a zsoltáros mondja – ékesebb az emberek fiainál. Az igazi szépség Jézus bennünk való jelenlétéből ragyog fel az arcokon.
– A balthazari metafizikai szépség fogalma a szívünk mélyére utal, ahol Isten lakik minden egyes emberben. Ezt el lehet takarni, de öröktől fogva és örökké bennünk marad. Hogyan érinthetjük meg az Istentől távol élő emberekben ezt a metafizikai szépséget?
