Cikkek listázása

Diakónusszentelés Veszprémben

Megszentelt életek, családok, hivatások

Szerző: Budai Éva

Fotó: Budai Éva

Nem mindennapi eseménynek ad otthont ez év június 16-án a veszprémi Árpád-házi Szent Margit-templom, ahol Márfi Gyula veszprémi érsek boldog kötelességének tesz majd eleget, amikor is tíz állandó diakónust szentel fel. Valamennyien nős-családos emberek, s polgári foglalkozásuk mellett látják el majd szolgálatukat. Kettejükkel –
dr. Matykó Árpáddal és dr. Paksi Zoltánnal – és Márfi Gyula veszprémi érsekkel beszélgetett el lapunk munkatársa a diakónusi szolgálatról.
Isten mindannyiunkat meghív valamilyen szolgálatra. Karizmáink szerint az emberi közösség más-más területén kell helytállnunk. Van, akit világi küldetésbe hív az Úr, van, akit papi, szerzetesi szolgálatba. A diakónusi szolgálatot eddig a pappá szentelés „előszobájaként” is emlegették az Egyházban, mivel időszakos állapot volt, s a pappá szenteléssel folytatódott szinte minden esetben. A II. Vatikáni Zsinat azonban felelevenítette, visszaállította az állandó diakonátus intézményét, amely az ősegyházban még létezett, a Szentírásban is olvashatunk róla az Apostolok cselekedeteiben.

„A diakónusok feladata többek között, hogy a püspököknek és a papoknak szolgáljanak az isteni misztériumok, különösen az eucharisztia ünneplése során, azt szétosszák, jelen legyenek a házasságkötésnél és azt megáldják, hirdessék az evangéliumot és prédikáljanak, vezessék a temetéseket és a szeretet különféle szolgálatainak szenteljék magukat” – olvasható a diakónusi hivatásról a Katolikus Egyház Katekizmusában.

Tízen lesznek diakónusok

A Veszprémi Egyházmegyében 2000-ben szentelték fel az első állandó diakónust (Szathmáry László állatorvost), majd hosszú szünet következett. De az eltelt időben az Egyház világi munkásai közül sokakat lelkipásztori kisegítőkké, lektorokká (felolvasókká), akolitusokká (oltárszolgákká), hitoktatókká képeztek. Közülük többen most kérték – a területileg illetékes lelkipásztorok ajánlásai alapján – állandó diakónussá való felszentelésüket is. Márfi Gyula veszprémi érsek atya boldog kötelességének tesz majd eleget ez év június 16-án, amikor is a veszprémi Árpád-házi Szent Margit-templomban tíz állandó diakónust szentel fel, akik valamennyien nős-családos emberek, s polgári foglalkozásuk mellett látják el majd szolgálatukat.

– Már a II. Vatikáni Zsinat előtt is indultak úgynevezett alulról jövő, a Szentlélek által áthatott népi kezdeményezések az ősi diakónusi szolgálat visszaállítására – mutat rá a főpásztor. – Az Apostolok cselekedeteiből tudjuk, hogy az apostolutód, vagyis a püspök meg a diakónus voltak az Egyházban a kezdeti stabil funkciók. Valójában a mai értelemben vett papságról az 1. század végéig nem is beszélhetünk. Csak ezután jött létre a ma is ismert hármas fokozat – püspök, pap, diakónus.

A diakónusok a népet képviselik az oltárnál

A szentelésre váró diakónusok között a legkülönbözőbb foglalkozású embereket találunk, például orvost, körjegyzőt, ügyészt, középiskolai tanárt, környezetvédelmi vállalkozót és polgármestert is.

– Mire jogosít fel a diakónussá szentelés? – fordultam kérdésemmel Márfi érsek atyához.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>