Cikkek listázása

„Nem a szegényekkel, hanem a szegénység ellen kell harcolni.”

A felebaráti szeretet prófétája

Szerző: Bodnár Zita

A francia származású Pierre abbé a felebaráti szeretet prófétája volt. A „hang nélküli emberek” hangja akart lenni erőszaktól, gyűlölettől, közömbösségtől és önzéstől átitatott világunkban. Úgy segített talpra állni sok-sok ezer hajléktalannak, munkanélkülinek, reményvesztett embernek, hogy visszaadta nekik emberi méltóságukat és értelmet adott létüknek. Pierre abbé egész életében a boldogtalanság, a reménytelenség, az igazságtalanság és a kirekesztés ellen harcolt. A megfagyott szívekhez kiáltott, felébresztette a jóléti társadalmak szunnyadó lelkiismeretét, rávilágított a társadalom közömbösségére, embertelenségére, szavakkal és tettekkel hirdette a felebaráti szeretetet. Hitvallása egyetlen gondolatban foglalható össze: a szeretet nem más, mint – a szellemi, lelki, anyagi – értékeink másokkal való megosztása. Kilencvennégy éves korában úgy halt meg, ahogyan egész életében élt: a leginkább szenvedők szolgálatában.
Henri Grouès 1912. augusztus 5-én született egy gazdag, mélyen vallásos, lyoni selyemgyáros családban. Szülei nyolc gyermeke közül Henri volt az ötödik. Kamaszkorában két olyan esemény történt, ami döntően meghatározta további életét. Tizenkét évesen egy vasárnap elkísérte édesapját a több évszázados hagyománnyal bíró, egyházi tulajdonban lévő idősek otthonába, ahol a jómódú polgárok a szegények haját és szakállát vágták. Ez a felfedezés, hogy édesapja vasárnaponként a szegényeket szolgálja, katartikus élményt jelentett számára. Az igazi, radikális megtérést azonban tizenhat éves korában élte át egy assisi zarándoklat során. Egy pillanat alatt megértette, hogy Isten a szegények szolgálatába hívja őt. Már ekkor ferences szerzetes szeretett volna lenni, de korára való tekintettel várnia kellett. Tizenkilenc évesen állhatott végül a kapucinusok közé Philippe testvér néven. A rendbelépése előtt – akárcsak Szent Ferenc – szétosztotta minden örökségét és javát a szegények között. 1932-ben vonult be a Crest-i kolostorba, ahol hét évet töltött. 1938-ban szentelték pappá, majd 1939 áprilisában Grenoble-ban lett káplán.

A saját hátán cipelte át

1942 júliusában váratlanul két üldözött zsidó kereste fel és kért tőle segítséget. Reménytelen helyzetüket látva, azonnal cselekedett. Megtanult dokumentumokat hamisítani, így pár hónappal később elkezdhette Svájcba csempészni a zsidókat. Segítette a kötelező munkaszolgálattal szembeszegülőket is. A nácik által üldözöttek között segítségére volt többek között Jacques de Gaulle-nak, a tábornok egyik testvérének is. A menekülő De Gaulle annyira beteg volt, hogy nem tudott lábra állni, ezért az amúgy beteges, gyenge fizikumú szerzetes saját hátán cipelte át a szabadságot és a gyógyulást jelentő országba. Philippe testvér az illegalitásban a Pierre abbé nevet vette fel. Később Spanyolországba szökött, majd Algériában csatlakozott De Gaulle tábornokhoz.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>