A könnyben úszó szemek is felragyognak a kiengesztelődési esten
Antióchiás örömhírnökök a fiatalokért
Szerző: Lőrincz Sándor
Fotó: Lőrincz Attila
– Dr. Rumszauer Miklós atya, a kaposvári Szent Margit-Szent József-templom plébánosa kért fel bennünket egy házas hétvégés bálon: szeretné, ha mi bábáskodnánk e jezsuitáktól eredő közösség felett – mondta Polgár Tibor, aki építészvállalkozóként keresi a kenyerét. – Mivel éppen akkor bomlott fel az a baráti társaság, amelynek mi is tagjai voltunk, felkeltette az érdeklődésünket a Nagykanizsán már remekül működő közösség. Tudtuk azt is: a bérmálkozás után nem igazán van lelki közössége a gyerekeknek, ezért nem árt, ha teszünk is valamit azért, hogy legyen. Két nagyobb lányunk, Zsófi és Kriszti is szívesen járt volna egy ilyen csapatba. Az elhatározást tett követte, és figyelve a nagykanizsaiakat, belevágtunk.
– Azért tartom jónak a közösséget, mert a fiatalok önmagukat adhatják – fűzi tovább a szót Polgárné Perczel Mária, aki a budapesti Patróna Hungariaeban végzett, s az ottani szellemet próbálja alkalmazni családjában, de az antióchiás fiúk, lányok körében is. – Hasonló gondolkodásúak kereshetik a válaszokat az élet jelentős kérdéseire, miközben építik egymást hitben, gazdagodik személyiségük, mélyülnek kapcsolataik. Értékeket kapnak egymástól és adnak a másiknak. Ezért mondhatjuk bátran, hogy elfogadó és befogadó közösség a miénk, amely hetente, szombatonként tartja találkozóit. Félévenként azonban egy úgynevezett nagyhétvégére kerül sor. Akkor megkétszereződik a létszám: 70–80 fiatal érkezik, és jellegzetes, antióchiás öleléssel fogadnak mindenkit. Lehet, hogy ez az ölelés némelyeknek kissé teátrálisnak tűnik, ám mégis őszinte megnyilvánulás: a szeretetteljes üdvözlés, az öröm számukra elengedhetetlen metakommunikációs eszköze.
Marcsi mélyépítő üzemmérnök. Azt vallja: mivel három gyerekük van – a legkisebb, Zita 14 éves –, ő inkább főállású anyának érzi magát. Ezért aztán női emancipáció ide vagy oda: első a család, utána jöhet csak a munka. Nem tartja fontosnak, hogy napi nyolc órában dolgozzon. Most is hatórásként helyezkedett el. Bátran megteheti, szemléletükben nem az anyagiak vannak a fő helyen, no meg náluk megmaradhatott az ősi családmodell, amelyben a férj, az apa az eltartó…
Mivel az antióchiás közösségbe viszonylag sok olyan fiatal jár, aki elvált szülők gyerekeként éli életét, itt is megerősítést kapnak arról: a hagyományos családmodellnek lehet csak jövője, amelyben rangjukhoz méltóan kezelik a keresztény értékeket. Egy-egy nagyhétvége előtt éppen ezért ép családokhoz fordulnak a koordinátorok, a közösség lelki motorjai: segítsék a fiatalokat abban, hogy gördülékenyen kibonthassák gondolataikat Egyházról, világról, az eucharisztiáról, az imádságról, a küldetésről, a helyes önértékelésről, a bűnbánatról, a közösségről. Merthogy a két és fél nap alatt számos kiselőadás hangzik el ilyen témakörökben. Így tehát nemcsak a fiataloknak, hanem a körültekintően kiválasztott háttérszülőknek is nagy a felelősségük, hiszen a hetek alatt formálódó gondolatokat, kóbor vallomásfoszlányokat bibliai alapokra építve, közérthetően, személyes élményekkel fűszerezve kell közvetíteniük. Úgy, hogy abból társaik is tanuljanak.
Perczelné Chiovini Márta rokkantnyugdíjas, s négy órában könyvtáros. Leányuknak, Andinak kerestek egy keresztény közösséget, és úgy véli: a lehető legjobbat találták meg. Meglátása szerint az nem elég, ha odahaza bezárkózva élnek hitük szerint; jóllehet: ez is példa, ám a vallásos háttér mellé kell egy aktív közösség. Az itt eltöltött évek során pedig felfedezték: lányuk sokkal önállóbb és bátrabb lett, miközben megszilárdult a hite.
