Brenner János-emlékév
Emlékhelyek az ország szélén
Szerző: Horváth István Sándor
Fotó: Benkő Péter
A kápolna alapkőletételére csak évekkel az 1989-es rendszerváltozás után, 1995. december 9-én kerülhetett sor. Ettől kezdve a munkálatok gyorsan folytak, ennek köszönhetően Konkoly István szombathelyi püspök már 1996 augusztusának végén fel is szentelhette azt.
A kápolna kialakításának sikertelen kísérlete után Kozma Ferenc meggyilkolt káplánja emlékére egy szobrot faragtatott, amely a Fájdalmas Szűzanyát ábrázolja, amint ölében tartja keresztről levett fiának testét. A szobrot a magyarlaki templomban szerette volna elhelyezni. Mivel erre nem kapott engedélyt, ezért síremlékként állíttatta fel a rábakethelyi templom mellett, a temetőben.
A zsidai kápolna mellett, közel ahhoz a helyhez, ahol Brenner János meghalt, 1992 decemberében emlékkeresztet állítottak. Ez volt az első emlék, melyhez már nem kellett az állami hatóságok engedélye. Ezt követően hamarosan elkezdődött és 1996-ban be is fejeződött a Jó Pásztor-kápolna építése. A kápolnában a Szombathelyi Egyházmegye újonnan felszentelt papjai minden esztendőben – Szent Péter és Pál apostolok ünnepén – közös újmisét tartanak, amelyben János atya közbenjárását kérik papi szolgálatukra és életükre. Augusztus utolsó vasárnapján, a kápolna felszentelésének évfordulóján szintén sokan zarándokolnak el a zsidai kápolnához. A rábakethelyi plébániaépület nagytermében tavaly decemberben kiállítás nyílt, amelyen Csuka László grafikus 14 képből álló sorozata mutatja be János atya életállomásait.
Máriaújfalu
A rábakethelyre érkezőknek érdemes felkeresniük a közelben fekvő Máriaújfalut is. Itt, a Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére felszentelt kápolnában misézett utolsó alkalommal, advent harmadik vasárnapja előtti szombaton Brenner János. Ezen a szentmisén olvasta fel életében utoljára az evangéliumot, ekkor változtatta át utoljára a kenyeret és a bort Jézus Testévé és Vérévé. Szentbeszédet nem mondott, mert hétköznapokon sem a plébános, sem ő nem prédikált. A templomban márványtábla emlékeztet a káplán utolsó szentmiséjére, amelyen a következő felirat olvasható: „Missa quid si ultima! Itt mutatta be utolsó szentmiséjét Brenner János 1957. december 14-én.”
Magyarlak
A rábakethelyi plébániához tartozó Magyarlakon az 1950-es évek végén épült a templom. A templomépítéshez többek között Brenner János fényképének árusításával is gyűjtöttek a hívek adományokat. 1960-ban, a templom felszentelésekor a rendőrség elkobozta János atya képeit, amelyet a magyarlaki hívek egymásnak osztottak. A Szentgotthárdtól, illetve Rábakethelytől mindössze pár kilométerre fekvő Magyarlakot azért is érdemes felkeresni, mert 1996-ban itt készült el egy keresztút Mindszenty József bíborossal és Brenner János káplánnal. Az első stációs képek a falu templomától a temető felé vezető úton vannak felállítva, majd a temetőtől az erdő, illetve a szőlőhegy irányába vezetnek. Kiváló helyszín ez a keresztúti elmélkedések csoportos vagy csendes, egyéni végzésére.
Brenner János atya nagyon lelkiismeretesen végezte minden lelkipásztori feladatát. A hittanórákat és a szentmiséket pontosan kezdte, és magával ragadóan prédikált. Ránk maradt írásos szentbeszédei arról tanúskodnak, hogy minden prédikációjára alaposan felkészült. Kiváló gyóntató és lelkiatya volt. Egyik hajdani gyónója a következőket mondta évtizedekkel később: „A szentgyónások során azt tapasztaltam, mintha belém látna és olvasna a lelkiismeretemből. Bizonyos értelemben szigorúan gyóntatott, amit egy igazi gyónó el is vár. Mindig adott eligazítást és segítséget. A nála végzett gyónás élmény volt.”
A lelkipásztori munka fontos része a betegellátás, azaz a betegek gyóntatása, áldoztatása és szükség esetén a betegek szentségének feladása. János atya szívesen vállalta ezt a feladatot is, s ha hívták, azonnal indult, hogy elvigye az Úr Szent Testét a betegeknek a szomszédos falvakba, többek között Magyarlakra is. A hívek hamar megismerhették szolgálatkészségét e területen, ezért nem véletlen, hogy későbbi gyilkosai éppen azt tervelték ki, hogy éjszaka egy beteghez hívják, s amikor egyedül megy majd, útközben könnyen megtámadhatják.
A hitoktató
Brenner János 1955. augusztus 17-én kapta meg első s egyben utolsó diszpozícióját, amelyben Kovács Sándor püspök a magyar-osztrák határ melletti Rábakethelyre helyezte káplánnak. János atya szeptember 1-jén kezdte meg kápláni munkáját dr. Kozma Ferenc plébános mellett, akivel a hívek örömére rövid időn belül nagyon jó kapcsolatot alakított ki. A plébániához négy filiális község tartozott: Farkasfa, Magyarlak, Máriaújfalu és Zsida, ahová a plébános, illetve a káplán felváltva járt misézni. Rövid kápláni évei alatt a fiatal pap különösen megszerette Zsidát, ahová a falu iskolakápolnájába járt misézni és hittant tanított a gyerekeknek. Mindig pontosan érkezett és felkészülten tanított. Máriaújfaluban szintén Brenner János tartotta a hittanórákat. Itt az iskolaigazgató három gyermeke nem járhatott hittanra. Amikor János atya az iskolában tanította a többieket, a két kislány és a fiú odakint állt az ablak alatt. A káplán a nyitott ablakok előtt sétált, s úgy beszélt, hogy a kint álló gyerekek is hallották és megértették szavait.
Dániel próféta könyvében olvashatjuk a következőt: „Akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek, miként a csillagok” (Dán 12,3). A hitoktatás vallási ismeretek átadása és hitre nevelés. A hitoktató, illetve a pap sohasem saját tanítását akarja továbbadni, hanem mindig Jézus igazságát. Az apostolok, a tanítványok és a nép egykor csodálattal és odaadó figyelemmel hallgatta Jézust, aki mindenütt tanította az igazságra szomjazó embereket. A hitoktatót is figyelmesen hallgatják tanítványai, ha Krisztus igazságát hirdeti szavaival és életpéldájával. A jó hitoktató nem a saját véleményét hangoztatja, hanem Jézus szavait közvetíti. Nem magához akarja láncolni a gyerekeket, hanem Krisztushoz vezeti és az ő szeretetére neveli őket. A hitoktatás célja, hogy Isten segítségével az evangéliumot hirdetve táplálja a kibontakozó hitet a gyerekekben és a fiatalokban, hogy eljussanak a keresztény élet teljességére.
