Cikkek listázása

A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek Debrecenben

Relindisz nővér emlékei

Szerző: Kovács Ágnes

Fotó: Kovács Ágnes

Relindisz nővér mosolyogva, gyermeki huncutsággal a szemében emlékezik. A vidámság volt az, ami megőrizte őt, ami elviselhetőbbé tette számára is az elfogadhatatlant… Egy hosszabb visszatekintés során ugyanis azonnal szembetaláljuk magunkat a 20. század derekának, a kommunista rendszer Egyházat megsemmisítő, felgyorsított tervének kegyetlen lépéseivel, ezek mai napig érezhető következményeivel…
Kárpát M. Relindisz, a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővér 17 évesen élte át az egyházi intézmények államosítását, 1950. június 9-én az elhurcoltatás éjszakáját, amikor rendtársaival ő is felkerült azokra a leponyvázott teherautókra… Magyarországon akkor 63 rendben 11538 szerzetes szolgált. Azon az éjszakán 894 – a „közrendre és közbiztonságra veszélyes” – szerzetest internáltak, deportáltak, és ez még három hullámban megismétlődött. Az államosításkor a magyarországi általános vagy népi iskolák 61 százaléka, a gimnáziumok 50 százaléka, a tanító- és óvónőképzőknek pedig 75 százaléka egyházi intézmény volt. Az államosítás 39 intézményben szüntette meg az iskolanővérek működését. Ekkor 362 tagja volt a magyar tartománynak. (Az államosítás és kitelepítés adatai Veidinger Éva M. Zita: A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek története 1945-1989-ig c. könyvéből származnak.)

1950 őszén az állam és az Egyház között létrejött megállapodás értelmében az Egyház visszakapott 8 szerzetesi iskolát, amelyek a bencések, a piaristák, a ferencesek, valamint az iskolanővérek vezetése alatt újraindultak. Debrecenben a Svetits Intézmény is újrakezdte működését a négy osztályos gimnáziummal, de a korábbi tulajdonnak csak az egyharmadát kapta vissza.

A rendalapító Terézia anya eredeti elgondolása szerint a nővérek által fenntartott intézmények túlnyomó többsége elemi, polgári iskola és óvoda volt. Az iskolanővérek csak Szegeden és Debrecenben foglalkoztak középiskolai oktatással és tanítóképzéssel, ezeken kívül Makón, Pesten vannak még intézményeik.

Az debreceni intézetet, amelyet jelenleg is a Szegény Iskolanővérek vezetnek, a kereskedő családból származó Svetits Mátyásné alapította. Férje a debreceni Kereskedelmi és Iparkamara első elnökeként nagy tekintélyt szerzett a városban munkásságával. Három gyermekük korai halála után vagyonukat egy katolikus nevelőintézet létesítésére szánták. Az özvegy végrendeletében ezt olvashatjuk: „Vagyonomat, mindenemet hagyom és rendelem egy Svetits nevet viselő katolikus leánynevelő intézetre, amely mindenesetre apácák vezetésére lesz bízandó. Meg vagyok győződve, hogy a vallásos nevelés, melyre egy nőnek oly nagy szüksége van, így lesz leginkább biztosítva.” 1896-ban felső leányiskolát, majd elemi iskolát és tanítóképzőt indítottak a Svetits Intézet egyre bővülő falai között. Majd polgári, később női ipari középiskola is nyílt itt. Az intézet vezetésére öt nővér érkezett Temesvárról, a Miasszo­nyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek akkori magyarországi anyaházából.

A Karolina Gerhardinger, szerzetesi nevén Jézusról nevezett Boldog Mária Terézia által 1833-ban Bajorországban alapított Miasszonyunkról elnevezett Szegény Iskolanővérek Rend a Katolikus Egyház egyik legnagyobb női tanítórendjévé vált, hiszen már Terézia anya halálának évében 2300 tagja és 600-nál is több jelöltje volt. 2000-ben pedig 4839 iskolanővér élt a világ négy kontinensén. Az adatok azt is bizonyítják, hogy a viharos 20. század politikai fordulatai következtében csökkentek a hivatások.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>