II. Szeged–Csanádi Egyházmegyei Lelkipásztori Napok
„Asztalt terítesz nekem…”
Szerző: Márton Gábor
Csoportbeszélgetés
A találkozót Kondé Lajos pasztorális helynök nyitotta meg, aki az ősz beköszöntével jellemzően kialakuló bezárkózás ellen szólva idézte Jézus szavait: „köztetek ne így legyen!” Az egyházmegye előrelépéséhez más lelkületre van szükség, mellyel túllátunk saját közösségeinken, kíváncsiak tudunk lenni más egyházközségek életére, és észrevesszük, mit tanulhatunk egymástól.
Kapcsolatban egymással
A rendezvényt idén tavasszal is megelőzték az esperesi kerületek képviselőivel való találkozások, melyek eredményeit Gulyás Péter, az Egyházmegyei Pasztorációs Centrum vezetője és Keszeli Sándor, a Szegedi Hittudományi Főiskola tanára foglalta össze. Az előtalálkozók során száznegyven egyházáért felelősséget vállaló ember közös gondolkodásának gyümölcseként született meg a Kapcsolatban egymással című munkaanyag. Ez tartalmazza az egyházközségek kapcsolatfelvételi sikereit, és összegzi a sokféle szintű tapasztalatot: plébániai, plébániák közötti, település szintű, ökumenikus, egyházmegyei, országos, nemzetközi, „csillagközi” (Szentlélek)…
A kapcsolatok legjellemzőbb típusai: a testvéri együttlét, a nyitott kapu programok (teadélután, filmklub, táncház, koncert), a közös projektek (tábor, hittanos találkozó, szolidaritás éjszakája) és a találkozók (egyházmegyei családnap, családos lelkigyakorlat, lelkészkör).
A sivatagon csak a karavánok jutnak át
A lelkipásztori napok nyitóelőadását Jávorka Lajos, Kecskemét–Széchenyiváros plébánosa tartotta Az Egyház: közösségek közössége címmel, melyben a II. Vatikáni Zsinat tanítását saját egyházmegyei és plébániai pasztorációs tapasztalatain keresztül aktualizálta. A ma is köztünk élő Jézust szinte észre sem vesszük, igen általános a kesergő nosztalgia: régen jobban összetartottak a közösségek, ma a szekularizáció miatt egyre kevesebb az élő, működő egyházi csoport. XVI. Benedek pápa szavait idézve – „a sivatagban a magányos ember elpusztul, csak a karavánok jutnak át rajta” – felhívta a figyelmet az elidegenedő világban betöltendő feladatunkra: a Szentháromság közösségét kell megjelenítenünk a Földön. A közösségi élet fejlesztésén a lelkipásztoroknak és híveknek egyaránt munkálkodniuk kell: „A közösség közted és köztem kezdődik, az Egyház emberi kapcsolatok által építi önmagát”.
Az előadást műhelymunka követte, mely során az egyházmegyét szimbolizáló fára a résztvevők felhelyezték az aktívan működő közösségeket – a fa gyümölcseit. A felírt projektek mellé a kapcsolattartó személyek neve és elérhetősége került, hogy ebből hamarosan egy mindenki számára elérhető egyházmegyei címtár készüljön.
Az egyházmegyéért felajánlott taizéi lelkiségű esti szentségimádást hangulatos teaház követte, ahol lehetőség nyílt a személyes kapcsolatok építésére, erősítésére.
Közvetíteni az ország „két fele” között
Szombat reggel Gyulay Endre nyugalmazott megyés püspök szentmiséjével kezdődött a nap, aki egymás meghallgatására és a találkozón elhangzó feladatok elvégzésére szólította fel a résztvevőket.
„Az Egyház a társadalom szerves része, és nem szabad attól elkülönülnie” – fejtette ki ezt követő előadásában Máté-Tóth András pasztorálteológus, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének vezetője. Az egyházi alaptevékenységek – martyria, liturgia, diakonia – a plébániai és kisközösségi szinten túl megjelennek a civil társadalomban is, ezeket észre kell vennünk, mert a misztika és a politika – amit az előadó a másokért való életként és gondoskodásként definiált – akkor ér valamit, ha nem válnak el egymástól. A legjobb eredményt akkor érhetjük el a helyi társadalomban, ha nem direkt missziós tevékenységgel próbálkozunk, csak hagyjuk, hogy a hitünk motiváljon cselekvésre. Az egyházközségeknek nagy a felelősségük, hiszen a civil társadalom tényezői is: a hitünk alapján tudnunk kell áthidalni a társadalmi ellentéteket, és közvetíteni az ország „két fele” között. Magyarországon az utóbbi időben nagy szakadék van a „csak imádkozó” és az önmagát megszervező „menedzser típusú vallási vezetők” között, pedig mindkettőre szükség van ahhoz, hogy jól működjön az Egyház.
Egy falumisszió tanulságai
Az előadás után két egyházmegyei közösség sikeres kapcsolatteremtésének történetét hallhatták a résztvevők.
A kétezer fős csengelei egyházközségben szolgáló Katona házaspár idén nyáron egy kis olasz településsel vette fel a kapcsolatot, akik ezután egy huszonhárom fős küldöttséggel látogattak el hazánkba. A Torinó melletti Vallo Torinese nevű községben mindössze 750 fő él, egyházközsége mégis nagyon aktív. A világ minden tájáról érkeznek hozzájuk zarándokok, ugyanis itt élt Maria Orsola Bussone, aki 1970-ben 16 évesen halt meg, s akinek boldoggá avatása folyamatban van. A vendégek megismertették a csengelei hívekkel Maria Orsola életét, aki életszentségével példaképül szolgálhat a mi fiataljainknak is. A vendéglátók pedig bemutatták nekik saját egyházközségüket, és meséltek Szent Imréről, a magyar fiatalok védőszentjéről. Igazi „falumisszió” volt ez: megmozgatott mindenkit, felrázta a települést.
A szatymazi katolikus ifjúsági kórus történetét Kopasz György és Erika mesélte el. A kórus tizenhat éve működik, pedig hajdan csak egy gitárral és néhány kottával kezdték. Eleinte egyszólamú dalokkal próbálkoztak, majd gregorián énekek és többszólamú kórusművek következtek, miközben a zenészek száma is megnőtt. Énekkarnak indult, de idővel közösséggé formálódott: követik egymás sorsát, figyelnek egymás életére.
Iránymutatás a gyakorlati kérdésekben
A lelkipásztori napok életre hívásának alapvető indítéka, hogy a sokféle tapasztalattal és különböző helységekből érkezett résztvevőknek használható ötleteket és iránymutatást adjon gyakorlati kérdésekben. Ezért az utolsó csoportmunka során a közösségek képviselői egy nemzetközi keresztény felmérés tapasztalatait igyekeztek a mai magyar viszonyokra aktualizálni nyolc témakörben. Majd a kiscsoportos összefoglalókból a jelenlévők egy egyházmegyei szintű közösségi hitvallást fogalmaztak meg, amit a szervező Zsinati kör hamarosan minden közösséghez eljuttat, hogy útmutatóként szolgáljon a felmerülő problémákban.
A találkozó zárásaként a résztvevők egyéni reflexióira és egy igen konstruktív vitára került sor, ennek során kiemelték az egymás közti jobb kommunikáció igényét és az „alulról induló kezdeményezésben” rejlő lelkesedés fenntartásának fontosságát, továbbá azt, hogy a pasztoráció területén az egyházmegyei vezetés és a hívek mielőbbi egymásra találása mennyire szükséges.
