Interjú Brenner János testvérével, Brenner József atyával
Előttünk jár az égben
Szerző: Horváth István Sándor
Fotó: Horváth István Sándor
– Mindig plafonig érő fánk volt odahaza. A karácsonyfát és az ajándékokat rejtő szoba ajtaját bezárták szüleink. Szenteste édesapánk mindig éppen akkor ment ki, amikor a kis Jézus csengetett. Édesanyánk próbálta visszatartani a három gyermeket, miközben apánk meggyújtotta a fán a gyertyákat. Amikor végre bementünk a szobába, imádkozással és énekléssel ünnepeltük Jézus születését. Az ajándékokra mindenkinek rá volt írva a neve, és az este további részét az ajándékba kapott játékok kipróbálásával töltöttük. A fáról aznap még nem ehettünk cukrot, de másnap már megkezdtük megdézsmálását.
A Brenner család
Édesapánk olyan játékokat vett, amelyekkel mi hárman közösen játszhattunk. Voltak katonáink és állatfiguráink, és persze sok könyvünk. Kedvenc játékunk volt, hogy fakockákból városokat építettünk, utcákkal, házakkal és autókkal. A háborúval együtt járt, hogy időnként játékból lebombáztuk, majd újjáépítettük a városokat.
– Melyek voltak János atya kedvenc olvasmányai?
– Szívesen olvasta a missziókról szóló Erdő fia című és a kegyelem magyarázatáról szóló Tavasz város című könyveket. És több Sebők Zsigmond-féle Mackó könyvünk is volt.
– Milyen szerepe volt a vallásnak, a hitnek a család életében?
– Családunk esténként közösen imádkozott. Édesapánk rendszeresen imádkozta a rózsafüzért, amelyet hétvégenként mindig valamelyik gyermekkel végzett közülünk. Szívesen olvasott nekünk lelki könyveket. Emlékszem az egyik könyvünkre, az Élt egyszer Fatimában három kisgyermek címűre, amely a fatimai Mária-jelenésekről szólt. Vasárnaponként együtt mentünk a szentmisére. Pécsett a belvárosi, Szombathelyen a ferences templomba jártunk. A misén egymás mögött álltunk, elől a gyermekek, mögöttünk édesanyánk, majd apánk.
– Volt-e személyes kapcsolata Jánosnak a plébánia papjaival, illetve a gimnázium szerzetes tanáraival?
– János Szombathelyen nagyon jóban volt Kiss Konrád ferences testvérrel és Rátonyi Zoltán testvérrel, a sekrestyéssel. A pécsi ciszterci gimnáziumban pedig Felegyi Román osztályfőnökkel volt jó kapcsolata, aki rendszeresen járt családunkhoz látogatóba. Bejárhattunk a tanárokhoz, sokszor a szobáikban játszhattunk. A ciszterciek pécsi gimnáziuma nagyon modern volt az oktatás szempontjából. Délután is foglalkoztatták a diákokat. Volt hangstúdió, modellező kör és sportolási lehetőség. A filmklubban oktatófilmeket lehetett nézni. A szerzetes tanárok nagy hatással voltak Jánosra. Hiteles példájuk ébreszthette fel benne a papi hivatás gondolatát.
Brenner atya testvére sírjánál
– Milyen tanuló volt János?
– Kitűnő tanuló. Édesapánk mindig azt mondta, hogy ő nem törődik azzal, hogy sokat vagy keveset tanulunk, de azt elvárta, hogy kitűnők legyünk. Ennek igyekeztünk is megfelelni. János különösen a francia nyelvet szerette. Szívesen tanult. Most is őrzök egy fényképet róla, amelyen elaludt tanulás közben a természetrajz tankönyv fölött. Szeretett énekelni a kórusban és becsülettel részt vett a Mária-kongregáció összejövetelein.
– Milyen volt a kapcsolatuk egymással?
– László tudós típus volt, már korán papnak készült. Általában mi ketten voltunk együtt Jánossal. Sokat játszottunk, kirándultunk, később pedig plébániákra jártunk. Jó testvérként jóban-rosszban összetartottunk. A humornak és a vidámságnak helye volt családunk életében. Édesanyánk Jancsit kedvelte a leginkább közülünk, mert nagyon kedves természetű gyerek volt.
– Mindhárom testvér kispapnak jelentkezett. Hogy teltek a kispapévek, a papi életre való felkészülés időszaka?
