Signum, Clarum, Eximium
Érseki bor: A főpap és a nép szövetségének szimbóluma
Szerző: Farkas P. József
Fotó: Farkas P. József
Két évvel ezelőtt a hívek egyik kecskeméti közössége tisztelete jeléül Érseki borral köszöntötte dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti metropolitát. A főpapnak szánt küvéket korlátozott mennyiségben, elkülönítetten, hiteles papírokkal ellátva a világhírű kiharkányi Vylyan Pincészet készíttette el. A Signum, a Clarum és a zászlósbor: a Villányi Eximium a suffraganeus Pécsi Egyházmegyéhez tartozó napsütötte villányi borvidék legkedvezőbb fekvésű talaján termett.

Más és más minőségűek, más más alkalommal szolgálnak ezek a borok. Közülük kiemelkedő a mély tónusú, testes, koncentrált, tölgyfahordóban érlelt vörösbor, az Eximium. Illatát az érett fekete bogyós gyümölcsök, ízét a ropogós fekete cseresznye uralja. Szép, hosszú lecsengésében a fahéj, a kávé, a feketebors fűszeressége is megjelenik. A különlegességeket szerető borértők és gyűjtők körében kiemelt értékű, ritka ital.
– Isten teremtménye az étel és az ital – vallja Bábel Balázs. – Ha valaki módjával, mértékkel fogyasztja, akár még imádság is lehet. Ahogy Szent Pál mondja: „Akár esztek, akár isztok, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” Az étkezésben vagy az ivásban a mértékkel szokott a baj lenni, főképp a magyaroknál. Egyáltalán nem megvetendő dolog viszont, ha valaki mértékkel fogyasztja a bort. A jézusi példázatokban mindig ott van a lakoma. Abban az emberek föloldódnak. Gondoljunk csak a kánai menyegző borára vagy utolsó vacsoráéra. Szent Pál levelében is ez áll: „Gyomrod gyakori gyengesége miatt igyál egy kis bort is!” Csakhogy – amint a görögök mondták – „a sziklák között elmenni a hajóval nem egyszerű dolog”. Tehát meg kell találni a mértékletességet a teljes aszketikus lemondás és mértéktelenség között. Ez pedig már valóságos művészet.