Kérdéseinkre válaszol: Arató László
Görbe vonalakkal is egyenesen
Szerző: Körössy László
Fotó: Cser István
Arató László
– Mi jelent az Ön számára igazi örömet?
– Anélkül, hogy szenteskedő választ kívánnék adni, számomra a legnagyobb, igaz örömet az jelenti, hogy Isten szeret engem. Megteremtett, értem is vállalt kereszthalálával megváltott, kegyelmével segít, hogy az életben betölthessem, amire rendelt, s célba érjek az ő végtelen boldogságába. Meglehetősen változatos földi életemben ez a forrása minden örömömnek.
– Melyik az az erény, amelynek jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?
– Az igazság és a szeretet az, ami a mindenkori társadalom megelégedettségét elősegíti. Korunkban azonban a hatalmat gyakorlók önérdeküket szolgáló valótlan állításaikkal a közjó előmozdítása helyett az anyagi javak önző elsajátításán munkálkodnak szűk érdekcsoportjuk részére. Ennek mindenkori eredménye a társadalom önpusztítása. Ez jellemzi minden időben az Isten nélküli hatalom gyakorlatát.
– Mi az, amit leginkább nagyra becsül a nőkben?
– A nők általam legjobban nagyra becsült tulajdonsága a szolgáló szeretettel átjárt hivatástudat. Létezik-e nagyszerűbb egy nő életében, mint a hitvesi és édesanyai szerep tudatos vállalása? Ezzel formálják a családi életet és ezen belül a jövő nemzedék életfelfogását. S lehet-e felemelőbb életforma, mint amikor egy fiatal nő Isten szeretetétől indítva a társadalom legrászorultabbjainak szenteli életét? Önzetlenül és derűsen szolgálja választott mennyei Jegyesét a betegekben, az öregekben, a fiatalokban vagy az egyházi élet bármely területén. Mindkét hivatásban a legnagyobb megbecsülést érdemli a hűséges odaadás.
Nagyapa és unokája
– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?
– Ha az egészséges lelkületű ember önmagába néz, akkor általában gyarlóságait veszi számba. A legfontosabb tulajdonságok alatt, gondolom, a jó tulajdonságokat érti a kérdés. Ezeket elsősorban Istentől kaptam örökölt génjeimben. Kibontakoztatását és irányát pedig szüleimtől, nevelőimtől, lelkipásztoraimtól, olvasmányaimból s attól a közösségtől és társadalomtól, amelybe tartozom. A Szentírás is említi: mink van, amit nem kaptunk? Hiszen minden kegyelem. Konkrétan válaszolva a kérdésre, a munka szeretetét („Isten munkatársa”), a természet („Isten műve”) szeretetét és az emberek iránti segítőkészséget szóban és írásban („evangelizálás”) említeném. Mindehhez adta Isten az egészséget és a fáradhatatlanság ajándékát. Ám jól tudom, aki sokat kapott, attól sokat kérnek számon.
– Mit tart a legnagyobb hibájának?
– Azt szeretném, hogy ahová tartozom, ott jól menjenek a dolgok. Ám az Egyházban, a munkahelyemen, a jó szándékú közösségekben, mint például a cserkészetben is, az élet nem mindig zökkenőmentes. Tudom, ugyanazon célhoz több fajta út is vezet. A különböző célok és módszerek legtöbbször személyfüggőek. Ezek gyakran eltérnek a lelkiismeretem által jónak és helyesnek választottaktól. Jó szándékú gondolataim érvényesítése érdekében kikívánkozik belőlem az ítélet, különösen akkor, ha a torzulások egyes személyek magatartása miatt jönnek létre. Sokszor úgy gondolom, észrevételeimet közvetlen környezetem is csak úgy érti meg, ha a másik úton járó személy emberi gyengeségeit, netán önös érdekeit is ismeri. Ilyenkor erős a kísértés a csúsztatásra is: a jó szándékú bírálat és a lejáratás összekeverésére. Időnként nehezen tudok közlési vágyamnak határt szabni, s ez nem mindig helyes. Ennek elkerülésére nagyon kell törekednem. Gyakran idézem magamnak a Szentírást: Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak megítélni titeket (is) (Mt 7,2).
– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?
– Számomra az Isten országa a legnagyobb kincs. Jézus azt tanította: Keressétek először az Isten országát, az összes többit megkapjátok (vö. Mt 6,33). Ezt az életemben gyakran megtapasztaltam. A fordítottjára is számos példát láttam. Erre mondjuk, hogy a pénz nem boldogít. Lehet eszköz, de ha isten lesz belőle, akkor kielégíthetetlen anyagi vágyakat kelt. Számomra az Isten országa a földbe elásott kincs, amiért minden mástól szabadulni szeretnék.
– Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az életét?
