Interjú Garadnay Balázs püspöki biztossal

Örömteli gyerekekből örömteli felnőttek

Szerző: Fazekas Orsolya

Fotó: Fazekas Orsolya

– Azokra a feladatokra, ahol személyesen nem lehet jelen, a püspök úr kinevez egy püspöki biztost, aki az ő személyét képviseli. Rajta keresztül tájékozódik a közösség életéről. Ezen személyen keresztül adja meg vezetői útmutatásait, amelyek főpásztori kormányzásának irányelveit alkalmazzák.

Egy plébániaközösség esetében ismertebb ez a szolgálattevő, úgy hívják: plébános. Az iskolák esetében pedig a püspöki biztos kapja ezt a megbízatást.

– Mennyire tud, illetve mennyire szükséges beépülnie a tantestületbe?

– Amennyire a plébánosnak jelen kell lennie a hívek életében. Jogilag nem tagja a tantestületnek, de szükséges, hogy bármikor megkérdezhető, megtalálható, megkérhető legyen. Ahogyan a hívő odamehet plébánosához, és bármilyen liturgikus vagy lelki szolgálatra kérheti, ugyanúgy az iskola minden dolgozója, tanulója el kell, hogy érje a püspöki biztost.

– Hogyan nyilvánul meg ez a mindennapi gyakorlatban?

– A tanévben van lelkigyakorlat, lelki napok, amelyek szervezése, felügyelete, biztosítása a püspöki biztos feladatköre. A napi gyakorlatban a reggeli imákat eddig is kiválóan megszervezték a pedagógusok. Ebben semmi újítás, változtatás nem lesz. Fontos, hogy szentmisére járjanak a diákok. Elsődlegesen a vasárnapi szentmisét említem, de a hétköznapi szentmisékre is szeretném őket biztatni. Az iskola házi kápolnáját is szeretném intenzívebben bekapcsolni a lelkiélet napi gyakorlatába, hogy a diákok megtalálják munkaterületükön a kápolnát és benne Jézust.

Ezen kívül feladatom, hogy segítsem az igazgatót és a tantestületet, hogy a diákokban a krisztusi arculatot felépíthessék. Ebben a világban, ami annyira másfelé próbálja elvinni a diákot, közös összefogással, az elméleten túlmenően a saját életünkben bemutatott krisztusi példával segítsük a diákokat, hogy lássák azt a célt maguk előtt, amit el kell érniük, hogy a felnőtt keresztény társadalom nagyszerű tagjai legyenek. Ebben nagy szerepet játszik, hogy papok járnak az épület falai között, hiszen eddig a diákok csak szentmisén láthatták az atyákat. Nagyon fontosnak tartom, hogy a papi jelenléten keresztül emberközelbe kerüljön számukra a papi szolgálat. Már csak azért is, hogy megragadható, felismerhető legyen a fiúk számára, ha a Jóisten valakit papnak hív.

– A gyerekek hitre nevelésében a család játssza az elsődleges szerepet, ott kapják meg az alapot, viszont hétéves koruktól szinte több időt töltenek az iskolában, mint az otthonukban. Hogyan kapcsolható össze az otthoni és iskolai nevelés?

– Egyesek megkérdezték cinikusan, amikor a katolikus iskolák visszaálltak, hogy mi is lesz a többlet? A matematikát katolikus módon fogják tanítani? A válaszom: igen, mindent katolikus módon fogunk tanítani. Nem a számok lesznek más értékűek, hanem a mentalitás lesz más, amivel a tananyagot tanítom, amivel a diákot akarom megérteni és szeretni. Ha neki jogos kérése, panasza van, akkor nem a szigor, a bizalmatlanság vagy a rosszindulat vezet engem, hanem szívvel-lélekkel meg akarom érteni. És ezután nagyobb esélyem lesz arra, hogy elfogadja, amit mondok.

Én abban szeretném támogatni az iskolavezetést, hogy örömteli diákokat láthassak az iskolában. Olyanokat, akiknek öröm az életük, akiknek öröm a tanulás. Egy énekiskolai emlékem jut eszembe, amikor a taxisblokád idején a gyerekek bejöttek gyalog az iskolába, mert elképzelhetetlen volt számukra, hogy otthon maradjanak. A szülők elmondták, hogy korábban az állami iskolában ilyen elképzelhetetlen volt számukra.

Ebben szeretnék segíteni mint a lelkiéletért felelős püspöki megbízott, hogy a gyerekek ­annyira jól érezzék magukat a bőrükben, hogy örömmel végezzék feladataikat, örömmel észleljék azt, amit az Anyaszentegyház kínál nekik, hogy majd örömteli felnőttek legyenek, akik mint családapák és családanyák tovább tudják adni családjukban ezt a belső békét gyerekeiknek.

– Lesz-e lehetősége a püspöki biztosnak arra, hogy a diák- és a tanárfelvételnél jelen legyen?

– Kinevezésemben a következő sorok állnak: „Legyen gondja a tanárok, dolgozók és diákok keresztény szellemiségére. Személyi ügyekben (tanárok, dolgozók és diákok felvétele, illetve elbocsátása) az igazgatóval együtt hozzák meg döntésüket.”

– Belefér-e a rendkívül sokrétű papi tevékenységbe, hogy a diákok előtt is nyitott kapu legyen a püspöki biztos? Nagyon sok gyereknek nincs kapcsolata a plébánosával…

– Ez nagyon fontos feladat, hiszen ahogy a plébános is a hívei között él, ugyanígy a püspöki biztosnak és segítőtársainak is meg kell adniuk a diákoknak azt a lehetőséget, hogy vele mint pappal találkozzanak. A hétköznapi szentmisében is biztosítjuk a gyónási lehetőséget. Az igazgató úrral elkezdtük kidolgozni, hogy mik azok az időpontok, amikor tanítási időn kívül is megtalálnak. Ugyanígy felkínálom a tantestületnek is a jelenlétemet.

– Ma számos pedagógus és szülő küzd a gyermekeket érő romboló hatásokkal, melyek úton-útfélen érik őket. Elég csak a plakátokra, a harsogó reklámokra tekintenünk. A család és a katolikus intézmény ugyan óvja őket ezektől, de az utcára kilépve már nem járhatnak csukott szemmel, süket fülekkel. Van-e egy sajátosan a 21. század problémáira irányuló koncepciója, ami megvédi a diákokat?

– Egyrészt van egy elméleti zsinórmérték, a Katolikus Egyház tanítása, elsődlegesen az evangélium, amit szeretnénk a gyerekek előtt kibontani. Másodsorban van egy gyakorlati megnyilatkozás, amiben mind a papok, mind a pedagógusok hiteles személyiségként akarják magukat a gyerekek elé állítani. Bemutatva saját életünkben, hogy miért és miként maradunk hűségesek Krisztushoz. Azt tapasztaltam, hogy ha a diákok ezt látják, ebben érlelődnek és stabilizálódnak, akkor hitelesen és hűségesen fogják ők is képviselni az Anyaszentegyházat. Egy konkrét példát említenék: egy általunk a Püspöki Ének­iskolában több éven keresztül tanított diák egyszer elém állt és azt mondta: „Balázs atya, az egész családom szektás lett.” Félve néztem rá, hogy mivel folytatja. Ő így fejezte be: „Kivéve engem, hiszen én idejártam Önökhöz.”

– Amikor kézhez vette a megbízást, mi fogalmazódott meg Önben? Felelősség vagy öröm ez a feladat?

– Mindkettő. Nagy a felelősség és nagy az öröm. Mindig is azt éreztem, hogy a papi szolgálaton belül hangsúlyos az ifjúság nevelése és oktatása. Ezért nagy örömmel mondtam igent a püspök úr megbízására. Azért lettem pap, hogy fiataloknak, öregeknek az időm egészét odaadjam. Én nem akarok megőrizni ebből semmit. Ami egy bővített munkanapba belefér, azt szívesen ráteszem erre. Öröm látni, miként alakulnak és hogyan formálódnak ezek a fiatalok krisztusi emberekké. Új erőre kapok, amikor érzékelem, hogy megéri, mert a gyerekek kezdik érteni és megvalósítani azt, ami az evangéliumból számukra feltárul. És holnap talán egy új összefüggés érlelődik bennük, és felnőnek ahhoz az teremtői elképzeléshez, amit az Isten gyermekeinek szabadsága jelent számunkra.