Kórust vezet, egyetemre jár, s faluja népdalait gyűjti a kántor-hitoktató
„És megérzik a fényt a gyökerek…”
Szerző: Lőrincz Sándor
Fotó: Lőrincz Attila, Steinbacher Balázs
– Honnan a vonzódás a hitoktatáshoz? – kérdeztük a fiatal hitoktatót, Steinbacher Balázst.
– Sokáig kacérkodtam azzal, hogy pap leszek, de ettől függetlenül is régóta érdekelt a hittan, a teológia. „Időhúzásként” elvégeztem a hitoktatói szakot – egy szerelem is utolért, de vége lett –, s most világiként hirdethetem az evangéliumot. Tanítóként nem tudtam elhelyezkedni, de szerencsére Toponárra kerülve mégiscsak gyerekek között lehetek.
– Miklósiba pedig vissza-visszahúzza a szíve.
– Ott élnek a szüleim, a nővérem is a családjával, és én is nagyon szeretem ezt a Koppány-völgyi falucskát, amelyet a II. világháborúig németek laktak. Nagyanyám emlékei szerint csak a pásztorok voltak magyarok. Az alapokat, a hitet otthonról, mélyen hívő családomból hoztam. Ide kötnek a gyökereim. Az igazi elmélyülésre azonban a kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnáziumban töltött éveim alatt volt módom.
– Miklósiban van egy szerzetesközösség Galbavy és Sipos atyákkal. Nem gondolt arra, hogy mindenkor jól jönne az utánpótlás?
– Sokat köszönhetek a közösségnek, s talán titkon az atyák is reménykedtek abban, hogy egyszer én is tagja leszek.
– Még nincs veszve semmi, vagy már eső után köpönyeg?