Egy becses ereklye Kecskeméten
Úton Szent Erzsébet vándorbotja
Szerző: Porta Sajtószolgálat
„Szent Erzsébet botja, akit Marburgban, a német lovagrend épületében 1267-ben eltemettek” – olvasható az oklevelek tanúsága szerint eredetinek mondható ereklye ezüstborításán. A zarándokbotot 1783-ban, a bécsi klarissza monostor feloszlatásakor tartott árverésen vásárolta meg Hadik András huszártábornok. (Ekkor került a klarissza nővérektől a császárváros ferences kolostorába többek közt Kapisztrán János ivócsanakja is.) Az ereklyét a hadvezér fia, Hadik János 1803-ban a Szent Erzsébetről elnevezett Betegápoló Nővéreknek ajándékozta. 1803-ban erősítette meg a zarándokbot hitelességét Szabó András esztergomi helytartó. Az erről szóló dokumentum tanúskodik arról, hogy „Szent Erzsébetnek, a magyarországi özvegy királylánynak igazi és valódi botjául” ismerik el, a szent ereklyéket megillető tisztelettel.
Bár a botot a középkorban fegyverként is használták, Erzsébet életében támasz volt ez az eszköz. Segítője útjai, üldöztetései során, amikor az Istenhez bűnbánó lélekkel, a szegények felé pedig jótékony szeretettel fordult. Erre emlékeztet minket napjainkban is a szent ereklyéje. A 21. század embereit is arra biztatja, bátorítja, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségeket – legyen az akár pénz, hatalom vagy isteni adottság – ne fegyverként, embertársaink ellen használják. Szent Erzsébet példáját követve tegyünk a szegényekért, próbáljuk meg szebbé tenni a kisemmizettek és mindannyiunk életét – természetesen nem csak a szent emlékévében!
A jelentős eseményre nagyon sok hívő elzarándokolt, így láthatta a ránk maradt becses emléket.
