Bibliai jelképek nyomában – Dávid Katalinnal
Minden ember szakralitás
Szerző: Bodnár Zita
Fotó: Bodnár Zita
– Már egészen kiskoromban elhatároztam, hogy a művészettel fogok foglalkozni, miközben abszolút tehetségtelen voltam, még egy egyenes vonalat se tudtam húzni. Csak azért kaptam egyest rajzból – akkoriban az egyes volt a legjobb jegy –, hogy ne rontsák le a bizonyítványomat. Egy ilyen tehetségtelen alaknak, mint én, az egyetlen lehetősége, hogy a művészet történetével, filozófiájával foglalkozik.
– Kik hatottak Önre leginkább az egyetemi évei alatt?
– Három professzorom, áldja meg őket a Jóisten, nemcsak tudásukkal, de emberségükkel is meghatározó szerepet játszottak az életemben. Egyik Kerényi Károly klasszika-filológus. Olyan gyönyörű férfi volt, mint egy görög szobor! Mindannyian szerelmesek voltunk bele! Azért vettem fel a klasszika-filológiát, hogy őt hallgassam. Világzseni volt a maga területén. Előadásain még az orvostanhallgatók is részt vettek. Zseniális dolgokat tanultunk tőle a görög-római kultúráról. A másik meghatározó egyéniség Sík Sándor volt. Akkor jelent meg a háromkötetes Esztétika című munkája, amikor hozzá jártam szemináriumra. Négy félév alatt leadta nekünk könyve egész anyagát. Olyan professzor volt ő, aki soha sem erőszakolta rá a véleményét a diákra. Emlékszem, egyszer egy dolgozatot kellett írnunk kollokviumként. Egészen más dolgokat vetettem papírra, mint amiket ő nekünk elmondott. A fiatalság őrültsége! Leadtam a dolgozatomat, majd mentem a szóbelire. Sík Sándor elővette az írásbelimet, elolvasta, rám nézett, elmosolyodott, és kitűnőt adott. Gyönyörű! Még egy nagyon édes emlékem róla. Már mindketten Pesten éltünk, amikor 1955-ben megszületett a fiam. Amint világra jött, egy közös barátunk elszaladt Sík Sándorhoz, és mondta, hogy Dávid Katának fia született, akit Máté Tamásnak hívnak. Azt válaszolta Sík Sándor: meg kell mondani Dávid Katának, hogy a decemberi Vigíliában meg fog jelenni Tamásról egy cikk, hadd lássa, hogy Tamás nem is volt olyan hitetlen. Gyorsan visszaüzentem, hogy tévedés, én Aquinói miatt adtam fiamnak a Tamás nevet. Harmadik, számomra nagyon kedves professzorom Bálint Sándor volt. Köztünk nemcsak professzor-diák kapcsolat, hanem egy nagyon mély, életünk végéig tartó barátság bontakozott ki. Az oroszok elől Pestre menekültünk a családommal 1944-ben. Az ostrom idején páter Endrődy Lászlónál dolgoztam a Kaszap titkárságon. Kaszap István boldoggá avatását irányította, illetve hozzá tartozott a Veritas Könyvkiadó is. Ennek munkálatait – a kéziratok sajtó alá rendezését, az olvasószerkesztői feladatokat stb. – rám bízta. Mielőtt bezárult volna Budapest körül az ostromgyűrű, Endrődy László lement Szegedre, és felhozott egy kéziratot Bálint Sándortól a Mária-búcsújáróhelyekről. Odaadta nekem azzal, hogy jelenjék meg karácsonyra. Előszedtem a kéziratot, és láttam, hogy nincs címe. Mindketten meglepődtünk, de mondtam, hogy majd én kitalálok valamit. A kötet címe Boldogasszony vendégségében lett. Nagyon tetszett, odavoltam magamtól! Ostrom után aztán levittem a tiszteletpéldányokat Szegedre. Amikor odaadtam Bálint Sándornak, kinyitott egyet, és beleírta: „Boldogasszony keresztanyjának, Dávid Katának”. Azóta is kincsként őrzöm a kötetet. Ehhez a könyvhöz még egy történet tartozik. Engem írtunk be felelős kiadónak, de a nyomda vezetője közölte, hogy én nem lehetek a felelős kiadó, mert az akkori törvények értelmében be kellett volna töltenem a huszonegyedik életévemet, de a születésnapomig még volt pár hét. Akkor elmentünk Endrődyvel jó barátjához, a Keleti pályaudvar igazgatójához, Vadász Józsefhez, aki elvállalta a felelős kiadót. A nevemet már rányomtatták a könyvre, ezért az összes példányban leragasztották, és ráírták Vadász nevét. Ha azonban a fény felé tartjuk a papírt, még ma is látszik: felelős kiadó, Dávid Katalin.
– Egész életében arra törekedett és arra tanította környezetét, hogy felfedezze a másik emberben az értéket. Ezt a szemléletet otthonról hozta?
