„Ne vegyétek le tekinteteteket erről a fénysugárról!”
Élet és szeretet egy
Szerző: Berkecz Franciska SSS
Fotó: Lambert Attila
„Az egész élet azért van, hogy jobbak, szebbek, gazdagabbak legyünk általa. Ezt az isteni szándékot kell magunkban és másokban minden által valósítanunk!”
„A szeretetet akarom gyarapítani magamban és másban, mert élet és szeretet egy.”
Ezeket az életigenlő gondolatokat 1944-ben, a II. világháború idején fogalmazta meg Margit testvér, akinek hosszú életét fények és árnyak kísérték. Kassán született 1884-ben, és 35 évvel ezelőtt, 1974. január 6-án, vízkereszt ünnepén halt meg az Egyesült Államokban. Hosszú élete alatt nagyszerű dolgokat kezdeményezett, egy nemzetközivé váló, dinamikusan fejlődő szerzetesrendet vezetett, mozgalmakat keltett életre, szociális iskolát alapított. Nagy vágyak és eszmék vezérelték. Átélte azonban a 20. század szenvedésekkel teli eseményeit is, világháborúkat és válságokat. Mindez azonban nem roppantotta össze, hanem apostoli tűzzel, prófétai módon, a Lélek erejével szolgálta Isten és az emberek ügyét. A nyilasuralom idején százakat mentett meg az üldözöttek közül.
Minden munka legfőbb céljának azt tekintete, hogy Isten országa épüljön az egyesek lelkében és a társadalomban. A nagy megpróbáltatások nem rendítették meg hitét és reményét, mert tekintete messzebb látott a jelen történéseinél: minden esemény mögött ott hitte az embert végtelenül szerető, gondviselő Istent, aki mindent a javunkra tud fordítani. Hitt abban, hogy az ember története egyszerre isteni és emberi, és az egész földi élet arra való, hogy „végre hordozni képesüljünk a természetfölötti életet, és magát az Úristent”. Szemlélődő ember volt, aki az élet forgatagában, sokféle zaj és tevékenység közepette Isten szeretetében és békéjében élt. Amikor világok omlottak össze körülötte, ő egyedül Istenre nézett, és továbbra is hitt benne, aki maga az Irgalom. Vallotta és hirdette, hogy a Szentlélek erejével mindig lehetséges az újjászületés és az újrakezdés.
Slachta Margit gondolatai erőforrást jelenthetnek számunkra ahhoz, hogy bizalommal várjuk Krisztus születésének ünnepét, bár omladozik körülöttünk a világ. Az értünk gyenge gyermekké lett Istenben elrejtőzve legyőzhetjük a világot, a bűnt, a rosszat, és növekedhetünk az Isten gyermekeinek szabadságában és örömében.
Adventi készület Slachta Margittal
„Aki nagyon szeret, aki mélyen szeret, az mind szemlélődik. A szeretetnek egy bizonyos fokán ez a természetes állapot. Gondoljunk csak az édesanyákra, akik a gyermeküket tartják karjukon. Mit tesznek? Csak nézik, nézik kisdedüket, s beleszépülnek ebbe a nézésbe. Az egész világ elvész számukra, összpontosított lényükkel szinte beleolvadnak gyermekükbe. Gondolkodnak? Nem! Énekelnek, beszélgetnek kisdedükkel? Azt sem! Sem belső, sem külső munkát nem végeznek. Csak nézik, szemlélik a gyermeküket. Nézik, szemlélik nemcsak a szemükkel, hanem egész lényükkel, s a szívük elpihen ebben a nézésben, s a lelkük beleszépül ebbe a szemlélődésbe. Csodálatosan nagy titka az az emberi életnek, hogy az életet a szeretet hordozza, a szeretet virrasztja, s amikor ebben szíve elpihen, a lelke kifényesedik tőle.
Ezen az adventi csöndes estén nézzük így együtt a Boldogságos Szűz Máriát! Gondoljuk el őt az otthonában! Milyen lehetett ő maga, és milyen volt az a názáreti kis ház, ahol ő lakott...”
*
„Az advent készületet sürget. … Ha keresem, hogy mennyire várom az Urat, mennyire haladok a szeretetben, ezt kérdezhetem magamtól: mennyire nyílik, mennyire tágul, mennyire szabadul a lelkem mindattól, ami összezsugorítaná, ami megkeményítené, megmerevítené?
*
„Szoktassuk magunkat ahhoz, hogy lelkünkre figyeljünk, szellemi hallószervünket hajtsuk szívünkre, hogy hallhassuk, amit az Úristen lelkünk mélyén mond. Ez a hallási képességünk nagyon kifinomodhat, ha tisztelettel figyelünk a belső hangra, és hozzászoktatjuk magunkat, hogy a megismerésnek e szent forrásából merítsünk. Hálásan, hűségesen, aggódva, bensőségesen kell fogadnunk a kegyelmi indításokat, és sohasem szabad megtagadnunk, amit az kérő, sürgető vagy parancsoló formában kíván.”
*
„Aki a szívbeli megtérést Isten szeretetében keresi, az így imádkozik: Ó Uram, Te vagy a jóság, szépség, tökéletesség! Vágyom utánad, szolgálni akarlak Téged. – Nézi, nézi az Úristent és akarná jobban szeretni. Ha elesik, azon nem csodálkozik. Felkel s mikor letörli magáról a port, mindig azt mondja: Istenem, add, hogy jobban szeresselek!”
*
„Velem van az Isten, lelkemben hordom Őt, és minden szeretetből végzett cselekedetem átmegy az örökkévalóságba. … Megszűnik az egyedülvalóságom, mert lelkemben hordom az Istent, aki örökbe fogadott.”
*
„Isten dicsőségét mindenek fölött szem előtt tartani, azt szolgálni és az Úristen ügyét képviselni, valójában ezt jelenti: rólam meg lehessen ismerni az Úristent. Úgy kell élnem, hogy az emberek, ha látnak, elmondhassák: ha ez, aki magát Isten gyermekének vallja, ilyen jó, milyen jó lehet az Úristen! … Az egyetlen, ami biztosan az Úristen dicsőségére szolgál, az, ha az emberek megismervén minket, megsejtik az ismeretlen Jóságot, és botorkáló lábunk nyomaiba vágynak lépni, mert ha botorkálunk is, lényünkkel valami olyat mondunk nekik, amiről érzik, hogy az nagy és jó.”
*
„A pozitív irányzat lényege az élet igenlése, más szóval az élet szeretete. A szeretetet akarom gyarapítani magamban és másban, mert élet és szeretet egy. A pozitív beállítottságú ember másra és önmagára vonatkozóan is mindig azt kérdezi, hogy mi szolgálja a több életet.”
*
„Az Úristen mindent javamra küld. Az egész élet azért van, hogy jobbak, szebbek, gazdagabbak legyünk általa. Ezt az isteni szándékot kell magunkban és másokban minden által valósítanunk! »Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.« Tehát mások rosszakarata, minden szerencsétlenség, sőt még saját gyengeségeink is. »Moss a sárból aranyat, termelj a kóróból virágot, fordítsd az átkot áldássá, hívj a halálból életet.« Ez a krisztusi pozitívum legyőzhetetlensége.”
*
„A legnagyszerűbb alkotás, a legátfogóbb munka az Úristen előtt csak foglalkozás, időtöltés addig, amíg lelkünk megszentelődik. Munkánk abszolút értékét csak a szeretet adja meg, mellyel azt végeztük, de maga a munka – legyen az bármilyen nagyszerű – az Úristen előtt csak »játék«. Ha ezt tudatosítjuk, helyesen fogjuk fel a munka értelmét. Nem leszünk többé izgatottak, és ha sikertelenségek érnek, békénk nem borul fel.”
*
„Az Isten belém helyezte az ő lényegét: a szeretetet. Milyen nagy dolog ez! Csak a lényegbe, a szeretetbe tud jönni a lényeg: a Szeretet. … Így várjunk, így vágyódjunk, hogy karácsony éjszakáján mindnyájunk lelkébe leszálljon az örök Szeretet.”
*
„Minél tovább él az ember, annál világosabb lesz előtte, hogy az életnek tulajdonképpen egy maradandó érteke van, és ez a szeretet. A szeretet, vagyis a cselekvő jóakarat. Elfoglalt életünk kísértés arra nézve, hogy inkább a munkát hangsúlyozzuk, mint a szeretetet. Pedig ez elszegényedést jelent számunkra, és ezt a szegénységet főleg akkor fogjuk érezni, amikor a kor vagy betegség kiveszi a munkát a kezünkből. Karácsonykor ünnepeljük az Úristennek ajándékozó bőkezűségét, amelynek legnagyobb ténye, hogy a Megváltóval megajándékozta a világot. Ez a megajándékozás az Ő cselekvő jóakaratának a kifejezése.”
*
„Úgy, mint a szent királyoknál, mindig a Gondviselés rendezi az utunkat, az életünket. Számomra úgy tűnik, hogy amikor az életünk a legbizonytalanabb, akkor nyilatkozik meg legjobban az isteni Gondviselés. A csillag a Gondviselés. Ne vegyétek le tekinteteteket erről a fénysugárról, és legyetek a Gondviselés küldöttei mindenki számára.”
*
„Az új évben kérjük, hogy bizalmunk még a poklok felett is világító, betlehemi csillag legyen… Legyen az Úr Jézusba vetett bizalmunk erős, és úgy hasson át bennünket, hogy még öntudatlan állapotban is ez legyen bennünk a cselekvő erő, ami által Tőle soha el nem szakadhatunk.”
*
„Tényleges újjászületés belső újjászületés nélkül nem létezik. A belülről való újjászületésnél, mely nem erőszak, de belső megépítés nyomában jár, egy belső erővel rendelkező világ születik, és ez a Szentlélektől való. Mert csak a Szentlélek kegyelmével épülhet új világ.”
