Cikkek listázása

Hatvanéves a nemzetközi nyilatkozat

Szabadság a vallásnak és a lelkiismeretnek

Szerző: Bókay László

Közvetlenül a II. világháború befejezése után, 1945-ben megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete, az ENSZ, mely arra hivatott, hogy elősegítse az államok közti együttműködést a béke, a nemzetközi jog, a szociális ügyek és emberi jogok területén. Az ENSZ közgyűlése – az embertelen és pusztító háború traumájának hatására 1948. december 10-én elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely kimondja, hogy minden embert – személyére, illetve nemzetiségi hovatartozására való tekintet nélkül – elidegeníthetetlen polgári, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális alapjogok illetnek meg. Az ENSZ negyvennyolc tagállama – nyolc tartózkodással, nem-szavazat nélkül – elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Afganisztán, Irak, Pakisztán és Szíria a szavazás előtt sikertelen kísérletet tett a tizennyolcadik cikkely megváltoztatására, mely kimondja: „Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek egyénileg vagy másokkal közösen, a nyilvánosság előtt vagy a magánéletben oktatás, gyakorlás, istentisztelet vagy szertartás keretében történő kinyilvánítását.”

A nemzetközi politika színpadán, az ENSZ-ben a két nagy világrend között látszólag párbeszéd folyt, ám mindenki tisztában volt vele, hogy a hidegháború, a fegyverkezés, a népek közötti ellentétek a világban továbbra is megtalálhatóak. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglaltakat elvileg a szocialista Magyarországon is alkalmazhatták volna, mégis sokan csak az Illés együttes „Fehér” lemezéről ismerhették meg szövegének részleteit Mensáros László tolmácsolásában: „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.”

A Human Rights c. beat-oratórium 1971-ben jelent meg. A szöveg és a dalok akkor rendszerellenes lázításnak is felfoghatók voltak, hosszú huzavona előzte meg a megjelenését, a Magyar Rádió nem is játszotta ezeket a dalokat. Végül a lemezboltokba kerülését az tette mégis lehetővé, hogy a lemezt Angela Davis bebörtönzött amerikai fekete, kommunista polgárjogi harcosnak ajánlották.

Az 1993-as bécsi Emberi Jogi Világkonferencia – hosszú és fáradságos viták után – záró nyilatkozatában (illetve az ENSZ közgyűlése is) hangsúlyozta, hogy az emberi jogok világszerte érvényesek. Kiemelték a nemzeti és helyi jellegzetességeket, valamint a különböző történelmi, kulturális és vallási háttér jelentőségét anélkül, hogy megkérdőjeleznék az egyes államok emberi jogok tiszteletben tartása iránti kötelezettségét.

Keresztények és zsidók számára az ember Isten képmása, hiszen a Teremtés könyve írja:„Isten megteremtette az embert, saját képmására.” Ez az isteni képmás adja minden embernek – férfinak és nőnek, fiatalnak és öregnek, bennszülöttnek és idegennek, egészségesnek és betegnek, munkanélkülinek és túlterheltnek – ugyanazt az elidegeníthetetlen méltóságot. Mindannyian különbözünk, mégis egyenlőek vagyunk, akkor is, ha az ember elfordul Istentől és vétkezik. Mert ekkor sem veszti el Isten képmásából fakadó saját méltóságát, bár az a felismerhetetlenségig eltorzulhat benne.

1965. október 4-én VI. Pál pápa meglátogatta az ENSZ New York-i székházát és beszédet intézett a világszervezet közgyűléséhez. Ez volt az első alkalom, hogy egy pápa felkereste az Egyesült Nemzetek szervezetét. A pápa felhívta a világ nemzeteit, hogy működjenek együtt a béke érdekében. Erre a történelmi gesztusra a világszervezet megalapításának huszadik évfordulóján került sor, az ENSZ akkori főtitkára, U Thant meghívására. VI. Pál felhívásában arról szólt, hogy soha többé ne ismétlődjön meg a háború borzalma, valamint, hogy a fegyverkezésre szánt összeg egy részét fordítsák a fejlődésben lévő országok felemelésére.

VI. Pál pápa látogatását követte 1979-ben, illetve 1995-ben II. János Pál felszólalása az ENSZ-ben.

XVI. Benedek pápa ebben az évben, április 18-án, amerikai látogatásának csúcspontjaként az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i székházában beszédet mondott a közgyűlés előtt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kiadásának 60. évfordulója alkalmából.

A pápát Ban Ki-mun ENSZ-főtitkár és Kerim Srgjan, a Közgyűlés elnöke fogadta. Az Üvegpalota 38. emeletén a Szentatya húszperces magánbeszélgetést folytatott a világszervezet főtitkárával, majd együtt vonultak be az ülésterembe, ahol a mintegy háromezer ENSZ-diplomata tapssal köszöntötte az egyházfőt. Beszédében a Szentatya a biztonságot, a fejlődést, a hátrányos megkülönböztetés elleni harcot, valamint a környezetvédelmet, a nyersanyagokkal való takarékos bánásmódot, az éghajlatváltozás megállítását nevezte meg az ENSZ világszintű feladataiként. A pápa aláhúzta: az emberi jogok érvényessége nem annak függvénye, hogy a törvényhozók biztosítani tudják-e azokat. A globalizáció kapcsán pedig a szegény országokkal való szolidaritást hangsúlyozta.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának hatvanadik évfordulójára a Vatikán is ünnepi programot állított össze. December 10-én, a dokumentum aláírásának napján a vatikáni VI. Pál kihallgatási teremben ünnepi megemlékezésre kerül sor. Majd konferenciát tartanak a nyilatkozat értékéről és aktualitásáról a Római Kúria dikasztériumai vezetőinek és a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testület tagjainak részvételével. Felszólal többek között Tarcisio Bertone bíboros államtitkár; Juan Somavia, a Munka Világszervezetének főigazgatója, Jacques Diouf, a FAO igazgatója. Ezután XVI. Benedek pápa jelenlétében ünnepi koncertet ad a Brandenburgi Állami Zenekar Inma Shara vezényletével. A koncert előtt átadják a Szent Máté Alapítvány Van Thuan bíboros emlékére létrehozott díját az idei év kitüntetettjeinek.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>