Cikkek listázása

Interjú Takács Attila zeneszerzővel

Téren és időn át Betlehembe

Szerző: Horváth István Sándor

A tér és az idő korlátait legyőzve szép lelki útra, Jézus születésének helyére hív minket Takács Attila most megjelent karácsonyi albuma. A szövegíró és zeneszerző új dalai a Zalalövői Plébánia Szent Veronika ifjúsági kórusának előadásában, a plébánia kiadásában jelentek meg CD-n az idei karácsonyra. Interjúnkban a fiatal zeneszerzővel beszélgettünk, aki arra hív bennünket is, hogy „vegyük magunkra lelkünk új ruháját”.
– Gyermekkori emlékeink közül a karácsonyi ünnep a legemlékezetesebb. Milyen volt családjában régen az év legszebb ünnepe?

– Szüleimmel és testvéremmel nagyszüleimnél laktunk egy kis, Vas megyei településen. Minden évben szenteste délutánján eljött a nagynéném, akivel aztán elmentünk sétálni, ha esett már hó, szánkózni. Mire hazaértünk, természetesen megjött a kis Jézus. Aztán a közös éneklés, imádkozás után kibonthattuk az ajándékokat. Majd közös vacsora és beszélgetés zárta az estét. Amikor kicsik voltunk, szüleink – nagyszüleinkre hagyva minket – átgyalogoltak a szomszéd településre, mert csak ott tartottak éjféli szentmisét. Ez a gyermekkoromból sajnos kimaradt. Autónk nem volt, busz nem járt e késői órán. Talán egy éjféli misére engem is átvittek, de már 13-14-éves lehettem.

– Gyermekként mivel igyekezett örömet szerezni a családnak? Már akkor is énekelt vagy zenélt számukra?

– Természetesen a karácsonyfa tövében mindig elénekeltük a legkedveltebb karácsonyi dalokat. Apám szájharmonikán kísérte a családot. Volt, hogy egy-egy régebbi hangszert én is a számhoz emelhettem. Mondhatnám azt is, hogy énekeltem az első szavakat is. Szülőfalumban még emlékeznek arra a kisgyermekre, aki naponta koncertet adott a falu népének. Épp a minap találkoztam egy falumbeli emberrel, s amikor mutattam neki az új CD-t, mindjárt vett is egyet a régi emlékek kedvéért.

– Melyik karácsonyi ének érintette meg a leginkább a szívét?

– Sok-sok dalt ismerek és szeretek. A fa alatt a teljes repertoárt elénekeltük annak idején. A legkedveltebb a „Fel nagy örömre”, a másik az „Ó, boldog Betlehem”. Két teljesen eltérő dallamvilágú ének, mégis ezek ragadták meg a lelkemet legjobban. Nekem a mai napig nem számít egy dal stílusa. A szöveg és a zene együtt van, együtt fejezi ki a dal mondanivalóját. Együtt hat rám.

– Mikor írt először saját karácsonyi dalokat?

1990-ben találkoztam össze Zalaegerszegen a ferences templom fiataljaival. Ott ismertem meg leendő feleségemet. Akkoriban csak karácsony alkalmára mentem zenélni, kisegíteni a csapatot. A következő években már a dalokat is nekem kellett erre az alkalomra felkutatnom, kiválasztanom. Két év után rám maradt a teljes Kisjézus-várás. Időközben gyermekekből összeállt egy kis kórus, amely biztos pontot jelentett a karácsonyi felkészüléshez. 1994-re kifogytam a dalokból, nem találtam megfelelő, fiatalos vidám dalokat az előadáshoz. Akkor írtuk barátommal a „Betlehemnek rejtekén” című dalt, amelyet a következő évben több más új dal kíséretében megjelentettünk szerzői kiadásban, hangkazettán.

– Mióta vezeti a zalalövői templomi ifjúsági kórust?

– Négy éve költöztünk Zalalövőre. Az első évben még visszatértünk Zalaegerszegre a Kisjézus-várást előadni. A következő évben Zalalövőn is a „Betlehemnek rejtekén” dalait használták fel a Jézus születését bemutató templomi előadáshoz. Egerszegi kórusunk már felnőtt tagjai közül többen kijöttek segíteni énekelni (van, aki azóta is minden évben eljön). Ekkor jelentkezőket kerestünk a helybéliek közül, hogy jöjjenek énekelni. Az új kis csapat eljött húsvétkor is és a következő év karácsonyán is, majd 2007 őszén új plébánosunk feltette a kérdést: eljönnének-e minden második szombaton délután, hogy az ifjúsági misén énekeljenek? A fiataloknak tetszett az ötlet. Vidám, fiatalos és persze vallásos dalokat tanultunk, igen sokat egy év alatt. Olyanokat, amelyek az éppen aktuális szertartásokhoz illenek, legyen karácsony vagy nagyböjt. Válaszolva a kérdésre: három éve próbálkozunk kórussá válni, és ez egy éve sikerült is. A kórus vezetésében feleségem, Erika mindig nagy segítséget nyújtott, hiszen pedagógus, így jól ért a gyerekek, a fiatalok nyelvén.

– Hogyan született a Téren és időn át Betlehembe zenemű? Hány dalból áll?

– Plébánosunk bíztatására tavaly húsvétra készítettem egy „gitáros” passiót. A kórusnak nagyon tetszett, hogy saját szerzemény. Lelkesen tanulták dallamát s szövegét. Ezután plébánosunk – látva a lányok lelkesedését – bíztatott, hogy karácsonyra hozzak össze egy darabot és adjuk ki CD-lemezen. Azonban húsvét után két hónapig semmi nem jutott eszembe. Az atya hétről-hétre kérdezgette: hogy állunk? Az első két dalt (Üdvözlégy Mária, Mindennél fényesebb csillag) július elején írtam. Mivel vészesen fogyott az idő a nyári szünetből, megmutattam a kórusnak. Igen tetszett nekik. Látva csillogó szemüket és örömüket, sikerült belelendülnöm a szövegírásba, zeneszerzésbe. Folyamatosan próbáltuk az újabb és újabb dalokat. Szeptember közepén született meg az utolsó, tizenegyedik dal (Ave, égnek királya).

– Kik adják elő a dalokat?

– Ha az ember megpróbál nyomot hagyni maga után a földön, valami emlékezeteset készíteni, átérzi a feladat nagyságát. Az énekkaros lányoknak és az atyának mondtam egy közös megbeszélésen: bár most ők talán még nem érzik annak jelentőségét, hogy szólót énekelnek, 20 év múlva nagyon büszkék lesznek rá, hogy ezt ilyen fiatalon megtehették. Így a plébánia Szent Veronika kórusának minden tagja kapott egy saját dalt. Amikor készültek a dalok, már volt elképzelésem, hogy melyiket ki fogja énekelni, természetesen mindenki tanulta az összeset és jelentkezhetett egy dalért, amiről úgy érezte, hogy a hangjának az a legmegfelelőbb. A dalok írása közben a legnehezebb feladat az volt, hogy minden dalt elbeszélőként kellett megírni (kivéve Mária altatódalát), hiszen a misztériumjátékban Márián kívül nincs női szereplő, és a kórusban bizony csak lányok vannak. Ebből a nehéz helyzetből úgy próbáltam kilábalni, hogy fiaimat (9 és 7 évesek) megkérdeztem: ha elég rockos dalt írok, eléneklik-e? Amikor megmutattam, rögtön beleegyeztek.

– Hová jut el a hallgató, ha vállalja a zenei utazást téren és időn át?

– Egy olyan helyre, ami mindenki lelkében megvan, csak nem mindig találja meg. Ahol a mindennapi gondok nem érnek utol. Ahol nincs viszálykodás, ellenségeskedés. Csak a boldog, tiszta zene vesz körül. Gondolatban egy kicsit visszamegyünk gyermekkorunk tökéletes karácsonyába, hogy újra úgy láthassuk magunk körül a világot, mint akkor. Arra gondolunk, hogy újra ott állunk a templomban a kis betlehem előtt. Ott vagyunk a számunkra legemlékezetesebb Kisjézus-váráson. Ott vagyunk mi is a szeretet és a békesség otthonában, a kicsi istállóban, a pásztorok mellett. És talán legbelül velünk lesz a kis Jézus, és érezzük:

„Itt van, és nem szól egy szót se feléd,
Érzed hatalmas lényét.
Nyugalmát árasztja Tereád
Békét találsz.”

– Milyen üzenete van e dalcsokornak a családok számára 2008 karácsonyán?

– Az ember egyedül tökéletlen és félkezű. Családomtól nagyon sok időt vett el, amíg megírtam a dalokat. A próbákon, a felvételen ugyan velem voltak, de fiaim sokszor kifogásolták, hogy nem foglalkozom olyan sokat velük, mert félrevonulok dalt írni. Néha eltettem a piszkozatokat, és teljesítettem kérésüket. Feleségem a házi teendők töredékét bízta rám, pedig neki is akad dolga elég. Ő adott ötleteket a szövegekhez is. A megszületett dalokat családom mindig építő kritikával fogadta, és amiben csak lehetett, segítettek. De legnagyobb segítség a puszta létük. Hogy egy anyai altatódalt tudjak írni, feleségem szerteágazó anyai szeretetét vettem példaként.

A családok számára a lelki felkészülést teszi örömtelibbé a most megjelent CD, a szövegekbe rejtett mélyebb tartalmakkal pedig közelebb kerülhetünk Istenhez, általa meg családunkhoz, embertársainkhoz. Ezt kívánom a Família magazin olvasóinak is!

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>