Fiat Bravo
Fiatalító autó
Szerző: Somogyi Kristóf
Aki Bravót vezet, legalább tíz évet fiatalodik ebben a rendkívül sportos, íves vonalvezetésű autóban. Egyik barátom szerint kicsit az Aston Martinra hasonlít elölről, és ez csöppet sem volt könnyelmű kijelentés. A keskeny első lámpák és a nagyobb motorháztető egyértelműen dinamikussá teszi az orrot. A hátsó rész szép kerek, nagyzolásnak semmi jele, két kis kör alakú lámpatest az egész.
Amikor megláttam belülről, egy pillanatra elállt a lélegzetem: mintha csak egy sport Alfát mustrálnék. Helyes, kör alakú számlapok, középen a fedélzeti számítógép információi. A középkonzolon szép karakterisztikájú rádió, alatta a fűtés kezelőszervei. Gyönyörű borostyánszínű a műszerfal világítása és a belső kilincset megvilágító fény. A hat sebességes (dízelnél csak öt) váltó jól, mondhatni pöccre működik. A csomagtér nagy, alapból 400 literes, és 1175 literesre bővíthető. A raktér nyitása – manapság ez már természetes – a jelvény megnyomásával történik.
De mindig a belső, a lélek a lényeg! Egy autó esetében ez a motor. Fiataloknak az 1,4-es 90 LE-s való, mert az autó kihozhatja belőlük Raikkönent (ha már egyszer ő reklámozza). Az 1,9-es benzines a tapasztalt vezetőknek való, akik az A1-es autópályán nyomják le a Golfokat, a dízel pedig a nyugodtabb sofőröké.
Bár az ára magas ennek a tetszetős járműnek – és nem volna jó túl sűrűn szervizbe vinni, ami pedig valószínűleg elkerülhetetlen –, azért mégis jó, hogy a Ferrari anyavállalata frissített magán.
