Cikkek listázása

„Istenünk, jóságos vagy és hűséges…” (Bölcs 15,1)

Melkart szégyene

Szerző: Katona Marianna

Fotó: Léphaft Pál

A felkelő nap aranyló sugarai beragyogták Tírusz városának szűk utcácskáit. A főterén állt a Melkart-templom. Melkart isten szobrának ezüstpénzekkel kirakott feje csillogva tükrözte vissza a fényt, szinte megvakítva az arra járókat.

– Ó, fölséges Melkart! Hallgasd meg könyörgéseinket és adj a te fénylő gazdagságodból egy kicsit nekünk is! – hajoltak földig előtte az emberek.

– Namari! Még csak nem is köszöntötted urunkat, a hatalmas Melkartot! Talán elment az eszed?! – kiáltottak oda egy sötét kendőbe burkolózott asszonynak, aki rá sem hederítve a bálványszoborra, átvágott a téren.

– Már ezerszer köszöntöttem és kértem, de ő rám se hederít. Vagy talán túl gyenge ahhoz, hogy teljesítse a kérésemet, és meggyógyítsa a kislányomat? Pedig ő az egyetlen gyermekem, a szemem fénye, s most szörnyű görcsök közt vergődik – emelte fel kétségbeesetten a fejét. – De már tudom, mit fogok tenni! A nagynéném mesélt egy rendkívüli csodatevőről. Igaz, hogy zsidó, de talán ő megszán és meggyógyítja az én kincsemet, hiszen csodás dolgokat mesélnek róla. A hétforrás vidékén több mint ötezer embert lakatott jól öt kenyérrel és két hallal. A Bethesda fürdőnél pedig meggyógyított egy bénát. Elmegyek és megkeresem! – bólintott határozottan, s választ sem várva, határozott léptekkel a város határa felé indult.

– Ennek elment az esze! – hüledeztek az emberek. – Meglátjátok, Melkart megbűnteti ezért! – hajtogatták, miközben fejcsóválva indultak tovább.

Namari azonban mit sem törődve velük, abba az irányba indult, amerre a különös rabbit látták. „Még a nevét sem tudom! Hogy fogom megismerni? És ha elzavar? – kavarogtak a fejében a gondolatok. – Talán nem is engednek majd a közelébe. Egy ilyen nagy hatalmú embernek biztosan gazdagon fizetett testőrsége van. Nem bánom! – rázta meg a fejét, hogy elhessegesse magától a vészjósló gondolatokat. – Ha az életemmel kell fizetnem érte, akkor is megpróbálom. A lányomért. Hiszen olyan fiatal szegényke, alig élt még…”

A távolban egy kis csoport embert vett észre. Középen egy fehér köntösbe öltözött férfi ment. Namari szíve valahogy egyre hevesebben kezdett verni.

– Ő az! – suttogta elhaló hangon, s odafutott hozzá, kérni tőle azt, amiért egész életét is odaadná: lánya gyógyulását.

– Jó uram! Könyörülj rajtam – kiáltotta, miközben a Mesterhez futott. – Uram, Dávidnak fia! Könyörülj rajtam… A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek.

De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték:

– Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk!

A Mester azonban ezt felelte:

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>