Cikkek listázása

Szabadság és vakáció

Szerző: Papp Tamás

Az élet napja és a pedagógusnap egyaránt június első napjára esik. Jelzi ez azt a nyilvánvaló összefüggést, amely az élet tisztelete és a nevelés között fennáll. Hiszen fontos az életet elfogadni, hordozni, világra hozni, de legalább ennyire lényeges azt lelkiismeretes oktató-nevelői munkával felnevelni. Magyarországon 1990-ben emlékeztek meg először az Élet Napjáról. Miközben az életellenes támadások világszerte növekednek, határozottan hirdetjük, hogy az emberi élet a fogamzással kezdődik s a természetes halállal ér véget.

A pedagógusnapon pedig köszönetet mondunk mindazoknak – legyenek óvónők, hitoktatók, egyetemi tanárok –, akik az elmúlt tanévben felelősen vezették a rájuk bízottakat. Reméljük, ma már az illetékesek ideológiai korlátoktól mentesen képesek egyformán megbecsülni az állami és az egyházi iskolákban tanítók munkáját. Nem volt ez mindig így. Az idei június felidézi a katolikus iskolák hatvan évvel ezelőtti államosítását, amikor kétszáz óvodát, háromezer általános- és népiskolát, kétszáz középiskolát és száznál több egyéb oktatási intézményt vettek el a Katolikus Egyháztól. A tanintézetek épülete, berendezése, felszerelése, az iskolák fenntartására szolgáló egyéb vagyontárgyak mind állami tulajdonba mentek át. A tanári karba beépültek olyan pedagógusok, akik kemény politikai feladatot kaptak, de a diákság közé is kerültek olyanok, akiknek az volt a feladata, hogy átformálják a hívő meggyőződésű diákokat. Akkor is – ma is – nagy tétje volt az oktatásnak.

Június azonban mindezeken az évfordulókon és emléknapokon túl elsősorban a vakáció kezdete. Véget ér az iskolaév, befejeződik a vizsgaidőszak, és aki csak teheti, jól megérdemelt nyári szabadságát tölti. Vajon hogy használjuk a vakáció adta lehetőségeket? Életet építünk vagy rombolunk a nyári szünet alatt? Összetett kérdés. Az iskolapadból kilépve, gyermekeink szeretnék kipróbálni önmagukat és mindazt, amit évközben megtanultak. Csakhogy akkor ott voltak mellettük a szülők, a tanárok, az osztálytársak. Most pedig ők maguk bizonyíthatják, hogy képesek-e megtenni mindazt a szépet és jót, ami önmaguk és mások hasznára válik. És persze vannak, akik a kötöttségektől megszabadulva gondolkodás nélkül vetik bele magukat a felelőtlen szórakozásokba, ahol életre szóló lelki sebeket kaphatnak.

A nyári szabadságnak sajnos komoly anyagi vetülete is van. Egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy családjukkal nyári terveket szőjenek. Ezért nagy segítség az áldozatos lelkipásztorok, pedagógusok, egyetemista fiatalok felajánlása, akik a nyári szabadságot arra szánják, hogy a plébánia nehéz anyagi körülmények között élő családjait és a hittanosokat táborozni vigyék. Ezek az együttlétek általában kitörölhetetlen élményt jelentenek a fiatalok későbbi fejlődésében. Ilyenkor a Szentírás olvasására is több idő marad. A tábortűz körül, a természet csodáit szemlélve, értő szívek között másként hat egy-egy bibliai részlet.

És persze, míg diákok és pedagógusok a vakációjukat töltik, sokakban felmerül a kérdés, vajon lesz-e elegendő gyermek a következő iskolaévben? Mert az élet napja és a pedagógusnap ezen a ponton is összekapcsolódik. Vajon hány oktatási intézményt kell a nyáron végérvényesen bezárni, átszervezni, összevonni éppen a gyermekhiány miatt? A katolikus intézményeket ez a probléma ma még kevésbé érinti. Miért? Talán éppen, mert egyre többen érzik, hogy gyermekeiknek nem csak szaktudásra van szükségük, de olyan értékekre, célokra is, amelyek a nyári vakáció idején és az élet bonyolult döntései között is irányt adhatnak szabadságuknak.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>