Ministránstalálkozó a fővárosban
Akik segítenek rátalálni Jézusra
Szerző: Szalontai Anikó
Fotó: Bókay László
Az évenként megrendezett egyházmegyei találkozókon a ministránsok megtapasztalhatják, valójában nemcsak saját plébániáikon szolgálnak, hanem egy sokkal tágabb közösségben, az Egyházban. Rómában ötévente rendezik meg az európai ministránsok találkozóját – utoljára 2006-ban került rá sor, amelyen több mint ezerötszáz magyar zarándok vett részt –, ahol a gyerekek és fiatalok átélhetik a világegyházhoz tartozás élményét. A kisebb, egyházmegyei találkozók azonban több lehetőséget adnak a személyes ismeretségek építésére. Az évek során e rendezvények hatására erősödött a szomszédos plébániák közötti kapcsolat is.
A program célja azonban nemcsak az, hogy közösségi élménnyel ajándékozzák meg a gyerekeket, fiatalokat, hanem hogy megerősítsék őket abban, milyen fontos szolgálatot végeznek a plébániákon.
– Egy régi karikatúrán, amelynek az volt a címe: A teológusok keresik Istent, Jézus két ministráns között elbújva várta, hogy az utána kutató hittudósok rátaláljanak – mondta köszöntőjében Bodor György hivatásgondozási referens. – Néha mi papok, teológusok nem is vesszük észre a közöttünk lévő Jézust, de azért vagytok ti, ministránsok, hogy segítsetek mindenkinek megtalálni őt.
A regisztrálás várakozással teli ideje alatt a Gável Testvérek zenélt a gyerekeknek és fiataloknak, akik azután csoportokba beosztva járták végig az akadályversenyt. Az egyházmegye védőszentjéről elnevezett Szent Adalbert-vándorkupát minden esztendőben az a ministránscsapat őrizheti, amelyik a legtöbb pontot érte el a vetélkedőn.
A belvárosi templomok nemcsak a helyszínt biztosították a versenyhez, de témát is adtak hozzá. A ministránsoknak ugyanis a templomok történetével, illetve titulusával kapcsolatos tudásukról is számot kellett adniuk. Ismerniük kellett például Pest legrégebbi istenházának történetét, a szobrokon, képeken ábrázolt szenteket, sőt néhány kérdés erejéig a művészettörténetbe is belekóstoltak. A ministránsok nagyon lelkiismeretesen tanultak a vetélkedőre, ahogyan Tiboldi Gábor, a találkozó szervezője elmondta, többen még meg is látogatták a templomokat a felkészülés során.
A Biblia Éve alkalmából a verseny másik témaköre a Szentírás volt. Idézeteket kellett felismerniük vagy befejezniük a csapatoknak, de volt olyan feladat is, amikor el kellett játszaniuk egy újszövetségi jelenetet. Mindezek mellett természetesen a gyerekek, fiatalok liturgikus ismereteit is pontozták, hiszen egy ministránsnak jártasnak kell lennie az ünnepkörökben és a szentmise menetében.
– Néha kicsit kicsúsztunk az időből, és sietni kellett, hogy időben megérkezzünk a következő állomásra, de mindenki jól érezte magát a versenyen – számolt be az egyik résztvevő, Péter. – Hamar összekovácsolódtunk a másik plébániáról érkezett csapattársakkal, és bár nem értünk el helyezést, szereztünk új barátokat, és szép emlékeket vihetünk haza.
Brigitta, aki vidékről érkezett, hozzátette: Számomra az is nagy élményt jelentett, hogy olyan templomokban járhattam, ahova eddig még nem jutottam el. És persze jó volt viszontlátni azokat, akikkel az előző ministránstalálkozókon ismerkedtünk meg.
A harmadik és a második helyezettek oklevelet és tortát kaptak díjként, míg a legtöbb pontot összegyűjtött csapat hazavihette a vándorkupát, illetve annak kicsinyített mását is, amely örökre náluk maradhat. Idén a soroksár-újtelepi Fatimai Szűzanya tiszteletére épült Szent István király-templom, illetve a kispesti Nagyboldogasszony-templom közös csapata őrzi a Szent Adalbert-kupát a következő ministránstalálkozóig.
A nap szentmisével zárult, amelynek végén az eredményhirdetés mellett átadták a 2004-2006-ban szervezett ministránsvezető-képzőn végzettek okleveleit. Csaknem harminc fiatal vehette át most ünnepélyes keretek között a tanúsítványt.
A szentmisére minden résztvevő felvette ministránsruháját, így jelképesen háromszázötven gyerek és fiatal szolgált a bazilikában az oltár körül.
Bodor György homíliájában felidézte Márquez híres regényének, a Száz év magánynak egyik jelenetét, amelyben Macondo álmatlanság és feledés sújtotta lakosai kitűznek a város szélére egy táblát: Van Isten.
– A mai ember is kezdi elfelejteni, hogy van Isten, a ministránsnak erre kell emlékeztetnie a világot – mondta a hivatásgondozási referens. – Kemény gránitba kell vésni hitünket, hogy onnan ne lehessen kitörölni. Ti, akik az oltár körül szolgáltok, közel vagytok Jézushoz, a húsvét titkához, és az is feladatotok, hogy segítsetek másoknak is rátalálni erre a titokra, hogy az kőbe vésett hitté válhasson mindannyiunk szívében.
