Tizenöt éves a Kaposvári Egyházmegye
Emberi mögött az istenit…
Szerző: Lőrincz Sándor
Fotó: Lőrincz Attila
Bár az elmúlt másfél évtizedre ráment a püspök egészsége, de mégis érzékelhető egyfajta csendesen fokozódó öröm, hiszen az egyházmegye közérzete javul, egyre inkább túlvan a krízisen. Papjainak fele fiatal, akiknek egy része olyan kezdeményezésekkel, értékes programokkal rukkol elő, amelyek a gyakorlott főpapot is meglepik. Nem szomorkodnak a Somogyban, Zalában is tapasztalható, fájó népesedési katasztrófán, hanem feltalálják magukat az „asztalról lehulló morzsák” között. Az is kegyelem, hogy már belülről „nevelt”, saját közösségekben érlelt papi hivatások is ébrednek, mint ahogy egyre több pap fordul bámulatos érzékenységgel a szociális hátrányban élők, különösen a romák felé. Elég, ha csak Kaposfőt, Somogyhárságyot említjük, ahol az embermentés eddig nem ismert ösvényeit fedezték fel a plébánosok, de a Marcali központtal újjászerveződött Karitász szolgálat is bőségesen kiveszi részét e feladatból.
Papnak és hívőnek egyaránt örömforrást jelent a hagyománnyá lett nyári táborok, zarándoklatok, találkozók, a sűrűsödő lelkigyakorlatok, gyarapodó közösségek tevékeny jelenléte, és a Tabon, Nagykanizsán, Zalaszabarban és Kaposváron lévő egyházi oktatási intézmények felfelé ívelő népszerűsége. Jó érzés elmélyülni a püspök szimbolikával teli, nagyívű homíliáiban éppúgy, mint a sorra megjelenő, róla vagy általa írott kötetekben is. Íróasztalán legújabb kézirata kiált kiadóért. Mintegy huszonöt év esszenciája a Csillagösvényen című, Gyulafehérváron „kicsi papoknak” tartott nagyböjti lelkigyakorlat írásos változata.
A plébánosok közül egyébként többen is fontosnak tartják, hogy könyvbe sűrítsék gondolataikat. Dr. Péteri Pál, Varga László, dr. Sipos Imre, Galbavy Jenő atya – néhány név, akik újabb és újabb köteteket jegyeznek. Többen publikálnak tudományos folyóiratokba, és sokan írnak, szerkesztenek egyházközségi lapot – megkönnyítve a hívek tájékozódását.
Balás püspököt, mivel életének, szolgálatának már csaknem negyed része kötődik Somogyhoz, az itt élők lelkületéről, személyiségéről is kérdeztem.
– A nagybirtokrendszer távoli maradványaként még most is hűvösek és tartózkodók az emberek – állítja a főpásztor. – Itt sokkal jobban meg kell dolgozni a kapcsolatért és a becsületért, mint Zalában, amelynek egy része ugyancsak a Kaposvári Egyházmegyéhez tartozik. Nincs öröklött, csak szerzett tekintély, ám papoknál és civileknél is iszonyú távolságtartást érzek, pedig én nem díszes püspöki palotában, ujjaimon aranygyűrűvel, lakájok seregével fogadom a híveket, és nem is játszom meg magamat. A népnek a génjeiben van, hogy az urakkal vigyázni kell…
A kaposvári főpásztor a május eleji ad limina-látogatásra készül. A Szentatyát briliáns elmének, korunk szellemóriásának tartja, s már nagyon várja a vele való találkozást. A Rómában élő doktorandus, a fiatal és rendkívül sokoldalú pap, Fábry Kornél lesz a tolmácsa.