A Tömegtájékoztatás 42. Világnapja
Virtuális valóság vagy értékközvetítés
Szerző: Bókay László
Fotó: Bókay László
Üzenetében XVI. Benedek pápa elismerését fejezi ki a médiának, amelyet a jelenlegi kultúra alkotóelemének tekint. Kiemeli a média szerepét az információ terjesztésében, mely a demokrácia fejlődésének támasza is. Mint írja a Szentatya, a tömegtájékoztatási eszközök elősegítik az írni és olvasni tanulást, a népek közötti párbeszédet és megértést, hordozói a szolidaritást és a társadalmi igazságosságot szolgáló gondolat szabad áramlásának. A média szolgálja a közjót és előmozdítja az ember etikai képzését és belső növekedését.
XVI. Benedek azonban a tömegtájékoztatás veszélyeire is figyelmeztet, melyet abban lát, ha a médiumok a mindenáron való szereplési vágyat szolgálják ki, vagy olyanok kezébe kerülnek, akik az emberek tudatának manipulálására használják fel őket. A jelenlegi tendencia a tömegtájékoztatási eszközök valóságos szerepváltásához vezethet, amely miatt olykor nemcsak bemutatják a valóságot, hanem az eseményeket is maguk teremtik meg. Látva, milyen erőteljes hatással van a média a személyre és a társadalomra, a pápa hangsúlyozza: „nem minden alkalmazható etikailag, ami technikailag lehetséges”.
A társadalom így tehát válaszút előtt áll és nem halogathatja tovább a döntést, mivel a médiakultúrát az antropológiai kérdés szerves részének kell tekinteni, a harmadik évezred kulcsfontosságú kihívásának. A média a minden személy méltóságát védelmező infoetikán keresztül arra hivatott, hogy kutassa és bemutassa az emberről szóló igazságot, ami a tömegtájékoztatás legmagasabb rendű hivatása. Erre a célra használja fel a rendelkezésére álló összes, egyre szebb és kifinomultabb nyelvezetet. Ez a feladat nemcsak a kommunikációs felelősökre és munkatársakra hárul, hanem egyre inkább valamennyiünket is érint. Így újra lehet rajzolni a kommunikáció arculatát.
Ez az üzenet minden személyben az igazság keresőjét látja. És mindazok, akik értékelik „a színvonalas kiadványokat, műsorokat vagy tévéfilmeket, amelyek elismerik és jól mutatják be az igazságot, a személy szépségét és nagyságát, annak vallási dimenziójával együtt”, azok az igazságot keresik. Aki tudja, hogy az Igazság Krisztus, az ma nem tehet mást, mint hogy kommunikálja, közvetíti, megosztja azt másokkal: „Kommunikációs korunk értékes időszak arra, hogy keressük az igazságot és fejlesszük a szeretetközösséget a személyek és a népek között”.
A II. Vatikáni Zsinat óta persze nagyon megváltozott a világ, a média világa is. Akkoriban még úgy látszott, a médiumok ügyéről az országok kultúrájának irányítóival kell tárgyalni, mára ez megváltozott, és különféle magánszemélyek, kereskedelmi társaságok tartják kezükben a médiumok jelentős részét. Az értékek közvetítése helyett ma már a félretájékoztatás, a különleges események jutottak túlsúlyba az újságok és elektronikus médiumok jelentős részében. Legtöbbjük nem képviseli a keresztény értékeket, nem juttatják el az otthonokba az örömhírt. Minden a pénzről szól, minden az olcsó csillogás bemutatása felé hajlik. Élményeinket belőlük merítjük, így a való világ helyett a manipulált információözönben véljük igaznak a virtuális világot. Ez az oka, hogy ahelyett, hogy az emberek közelebb kerültek volna egymáshoz, magányosak, önzők, érzéketlenek lettek, hiszen vacsora közben azt nézhetjük, hogy a világ távolabbinak vélt táján miként koncolnak fel embereket, miként halnak éhen gyerekek, vagy milyen tragédiákat okoz az emberi gonoszság. A zsinati atyák bölcsességére vall tehát, hogy negyvenkét évvel ezelőtt elhatározták: évente legalább egyszer felhívják a tömegtájékoztatás felelősségére az emberek figyelmét, melynek minden esztendőben a pápai üzenet az alapja.
