A böjtről beszélgettünk Bánfi Ildikó mentálhigiénés szakemberrel
„A szűk kapun át menjetek be…”
Szerző: Kovács Ágnes
Fotó: Kovács Ágnes
– A keresztény embernél különösen nagyböjt idején kerül előtérbe a böjt, amikor ételmegvonással egybekötve egyfajta önismeretet is gyakorol, és ezzel figyelme Istenre irányul.
– A böjt rendkívül alapos testi, lelki, szellemi megtisztulással jár együtt, a böjtölő a saját raktárkészletét éli fel, és ezzel megszabadul a lerakódott káros anyagoktól. Viszont ez egy nap alatt nem érhető el. A szervezetnek szüksége van legalább három napra, hogy elkezdődjön a belső táplálkozás. A heti egynapos böjttel tehermentesítjük a szervezetet, ami szintén nagyon hatékony, továbbá megerősíti az imádságot, mert éberebbé tesz, nyitottabbá a szellemi valóságra, az evés viszont álmosít.
– Többféle formája, változata van a testi-lelki edzésnek, tréningnek.
– A sokféle típus nagy része nem böjt, hanem diéta. A Szent Hildegard von Bingen-féle nyolcnapos böjt például gyógyteákat, vizet, tönkölybúzából készült leveseket javasol. A 12. századi bencés gyógyító apáca szerint a böjt stabilizálja a lelket, és segít a testnek saját gyógyító erőit aktivizálni. Az aktivitást igénylő világból nem lehet kiszállni, de az egyensúlyt naponta meg kellene keresni, tartani. A böjt egy passzív elcsöndesedés. A test ellazult állapotban feltöltődik, segít feloldani a mentális feszültségeket, a sejtek, szövetek regenerálódnak. Ez a fajta nyugalom elősegíti a mélyebb szintek rendeződését, miközben az egyén lecsendesedik. Mi állandóan kívül vagyunk önmagunkon. A szóböjt, a csöndes időszak segít, hogy önmagunkra, befelé figyeljünk. Itt az embernek a világhoz, önmagához és az értékekhez való viszonya kerül előtérbe.
– „Azon a napon, amelyen böjtölsz, elégedj meg kenyérrel, vízzel és zöldséggel, és mondj köszönetet Istennek. Számold ki a kiadásokat, amelyeket a böjtnapon megtakarítasz, s az árát add egy idegenből való, szegény testvérnek, egy özvegynek vagy egy árvának, hogy az, aki kapja és jóllakik, imádkozzon érted” (Palladius).
– Régen a böjtben felajánlották a szegényeknek azt az élelmet, amit nem ettek meg. Ezzel teremtve meg az adok-kapok egyensúlyát. A mai fogyasztói társadalomban ritkán adunk. Ez globális probléma: az ember csak elvenni akar. Jó példaként említhetők a természeti népek, akik vándorló életükben nem halmoznak fel fölösleges dolgokat. De nemcsak a tárgyakhoz ragaszkodunk, hanem a régi problémáinkhoz, a régi kapcsolatainkhoz, a lelki lomokhoz is, amelyek megnehezítik életünket.
– A böjt éberebbé tesz lelki értelemben is, mértékletességre inti a testet és a lelket. Arisztotelész szerint a „mértékletes ember mindenben középen jár”.
– A böjt során az ember találkozik önmagával és lelkének ellenségével. A böjtben az ember megérzi esendőségét, megismeri akaratának erősségét, belső szabadságát, mennyiben függ bizonyos dolgoktól, rossz szokásoktól, miközben felfedezi emberi méltóságát. Ha ugyanis függök valamilyen dologtól, akkor a méltóságom is csorbul. „A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz és milyen kevesen vannak, akik megtalálják” (Mt 7,13-15).
