Férjek és édesapák egyházmegyei lelkinapja
Erős apa, erős család, erős nemzet
Szerző: Damó Csaba
Fotó: Tekse Árpád, Lambert Attila
Az édesapák védőszentjéhez, Szent Józsefhez intéztük könyörgésünket, s a mindannyiunk számára megindító lelkigyakorlatból észrevétlenül siklottunk át Kertész Tibor családi tapasztalatokra épülő tartalmas előadásába. Előadónk olyan értékrendet tárt elénk, amelyet Krisztus hagyott Egyházára, és amelyet ma keresztény értékrendnek nevezünk. Csoda volt számunkra szembesülni az erős férfi fogalmának keresztény értelmezésével: erős férfi az, aki összefogja családját, Krisztus követésére buzdítja gyerekeit, szavahihető, józan, egyenes jellemű, alázatos, a család feje. A személyes tapasztalatokat megosztó előadásban az eszményi férfi elméleti ideája is körvonalazódott, amely eltér s néhol szöges ellentéte a mai világunk társadalmi mintájában adott „férfieszménynek”. A Krisztust követő férfi számára nem jelent nehézséget a feleségét társnak, vagyis egyenrangú partnernek tekinteni, sőt, számára ez a természetes; a szerető férj feltétel nélkül szereti feleségét, számára a felesége áll első helyen; a szerető férj arra törekszik, hogy lelki és erkölcsi értékeket képviseljen.
Az előadás egyben lelkigyakorlat is volt, mi is megvizsgálhattuk férfiszerepünket mindennapjaink tükrében. A vezérfonal a Szentírás tanítása, a követendő példák a Biblia józan, kitartó és rendíthetetlen férfialakjai: Mózes, Jób és József.
A szerető férj mellett szerető édesapának is kell lenni, hiszen az apai szerep elengedhetetlenül fontos a gyerek egészséges fejlődéséhez.
Az apa tartása, cselekedetei, tettei, szavahihetősége meghatározó gyereke számára. Képesnek kell lennünk arra, hogy olyképpen árasszunk szeretet gyermekünk felé, hogy érezhető legyen számára a gondoskodás, a kizárólag rá szánt idő, a feltétel nélküli szeretet. Tudatosan kell látnunk, hogy gyermekünk követ bennünket cselekedeteiben, viselkedésében; amilyen mintát mutatunk, amilyen értéket képviselünk, olyat követ. Feladatul kaptuk az erkölcsi értékrend felépítését zsenge lelkében, az életünk egyben értéket átadó tetteink sorozata is, melyekkel kijelöljük számára az utat. Ha feladatunkat komolyan vesszük, gyermekeink lelki, szellemi és erkölcsi fejlődését észrevétlenül tudjuk a krisztusi útra terelni.A keresztény ember számára az erkölcsi törvény az isteni kinyilatkoztatásban adatott meg. Az emberi értelem az isteni kegyelem fényében képes felismerni az etikai szabályokat. Az Isten útján járó férfi ebben is nagy feladatot kapott: a család feje és egyben a család papja. A szerető férj, a szerető édesapa egy személyben a család papja is, aki a hetedik napon félreteszi verejtékes munkáját, és kész a család összetartó szolgálatára. Megszervezi és mozgósítja családját az Úr igéjének befogadására. A hétköznapokban nem mulasztja el megteremteni az imaalkalmakat, buzgólkodik és buzdítja családját a lelki életre. A család lelki, szellemi, erkölcsi és anyagi vezetője, de nem mindenható, hanem a megértést tartva szem előtt, a közös elvek és döntések alapján intézkedik a családi ügyekben. Ez utóbbi témát már ebéd után hallhattuk, tapasztalhattuk.
Lelkigyakorlatunk felemelő volt, egyben biztató és megnyugvást hozó a világ kihívásaival szemben. Felemelő rádöbbenni arra, hogy igenis van megoldás a gyerekeink védelmére a számtalan csábító körülmény útvesztőjében. Megértettük, hogy az erős férfi számunkra immár nem a nyers erő fitogtatását vagy a székely virtus megnyilvánulását jelenti, hanem Krisztus rendíthetetlen alapokon álló Egyházának a követőjét, akit a jó szándék, a szeretet, a józanság, a kitartás, a feltétel nélkül adni tudó keresztény erkölcsi értékrend vezérel. Nem csekély ez a feladat! Ilyenképpen erősnek lenni, a felvázolt férfieszmény ideáját követni sokkal nehezebb, mint egész napon át teljes testi-szellemi erőbevetéssel végezni munkánkat, vagy kecsegtető politikai karriert befutni. Azzal is nőtt a felelősségünk, hogy mi, a résztvevők már felismertük a keresztény férfieszményt, tehát tennünk kell. Nagy vétek lenne ezzel az isteni kegyelemmel újra elvegyülni a hétköznapok forgatagában, és nem figyelni a felismert dolgokra, hagyni magunkban elhalványulni az igazi értékeket. Az imádság, a kegyelem, az Isten akaratának megtapasztalt és tudatos követése felvértez bennünket és védi családjainkat a világban jelenlevő bűnökkel szemben. Aggodalmainkra, gondjainkra és problémáinkra megoldást kínál Urunk, sohasem hagy cserben, de ránk hárul az a feladat, hogy életünkkel az ő útját járjuk.
Megélt élményeink kiteljesedését és az áldást a záró szentmise jelentette, amelyet Szénégető István plébános celebrált a csíksomlyói kegytemplomban.
Isten áldja meg az ötletgazdákat, a szervezőket és minden szerető édesapát!
