Hogy a szeretet kultúrája növekedjék
Szerző: Szeged-Csanádi Egyházmegyei Sajtószolgálat
Fotó: Lambert Attila
– Immár két évtizede annak, hogy papnövendék koromban spirituálisunk, Blankenstein György atya említette, hogy amikor nincs velünk a Szemináriumban, akkor kikkel és hogyan tölti a hétvégéjét. Erre figyelmes lettem, és amikor papként lehetőségem adódott, jelentkeztem az úgynevezett Házas Hétvégére. Akkor csupán annyit tudtam, hogy mi papok, szerzetesek és házaspárok egy intenzív hétvégi programon veszünk majd részt. Megnyerő volt számomra, ahogy a Hétvégét vezető házaspárok tagjai, valamint a pap személyesen is vallomást tett az élet igazán nagy kérdéseiről, majd egy kérdés feltevésével lehetőséget nyújtott arra, hogy magam is végiggondoljam, és egy paptársammal megosszam az azzal kapcsolatos érzéseimet.
– Ez egyetlen hétvégére szorítkozó program, vagy van folytatás is?
– Akinek – mint nekem is – az első hétvége jól sikerült, annak igénye, hogy hasonló módon kimondhassa önmagát, és meghallgassa társait. Hogy ez megvalósulhasson, általában havi rendszerességgel kisebb csoportokban szoktunk találkozni. Ekkor egyetlen témát járunk körbe, de mindig tanúságtevő módon, amit egyéni reflexió, majd megosztás követ.
A folytatásról gondolkodva azt is érdemes megemlíteni, hogy a Házas Hétvége mozgalom a fiatalabb nemzedékhez is küldetést érzett, amikor jegyesek számára is meghirdetett egy olyan intenzív hétvégi programot, ami jegyes kapcsolatuk elmélyítését segíti. Jegyes Hétvégét ősszel és tavasszal Budapesten, Szegeden, valamint a Székelyföldön szoktunk tartani.
Új kezdeményezésünk a 17-29 éves egyedülálló fiatalok számára meghirdetett „Döntés a tied!” hétvégi program, amely inkább az önismeretre és a társas kapcsolatra koncentrál.
– Miben különbözik a Házas Hétvége más lelkiségi mozgalmaktól?
– Sokféle lelkiség létezik az Egyházban, amelyek mindegyike az egyén megszentelődését segíti. Ezzel szemben a Házas Hétvége a kapcsolatok elmélyítésére teszi a hangsúlyt, vagyis aki házas, annak a párkapcsolata, aki papi vagy szerzetesi életet él, annak a közösségével megélt kapcsolata kell, hogy megújuljon. E mozgalom lényegéhez tartozik, hogy házaspárok csakis együtt vehetnek részt a rendezvényeken. Érdekes, hogy a házaspárok pontosan azért szeretnek az összejövetelekre járni, mert a mindennapi, sokféle, külön-külön végzett tevékenységük közepette végre valami közös programban vehetnek részt, és így közelebb kerülhetnek egymáshoz.
– És hogyan lehet ezt elérni?
– Valószínűleg azáltal, hogy nem általánosságokról beszélgetünk, hanem csakis olyan témákról, amelyek személyesen érintenek bennünket. Még pontosabban: minden egyes alkalom elején döntenünk kell arról, mi legyen az a mindannyiunkat érintő téma, amit körüljárunk. Mindenképpen arra szorítkozunk, hogy egy megélt helyzettel kapcsolatos személyes benyomásainkat, érzéseinket osszuk meg egymással. Amint Isten a maga képmására teremtette az embert, úgy mindegyikünk kifogyhatatlan felfedezni való, végtelen érték. Ha önmagamat és társamat mélyebben megismerem, akkor tudom jobban szeretni. Mindenesetre meggyőződésem: nem szabad, hogy az élet sodorjon bennünket. A házasságkötés vagy a papszentelés megtörtént ugyan, de az életszentségre naponta kell törekednünk, mégpedig az Istennel és az embertársainkkal való kapcsolataink építése által. Tudatos döntésre van tehát szükség, hogy a szeretet növekedéséért mindent megtegyünk. Aki időt és odaadó figyelmet szentel szeretteire, csakis az boldogul, és az képes másokat is boldoggá tenni.
– Hogyan is indult ez a lelkiségi mozgalom?
– Spanyolországban történt, hogy Gabriel Calvo atyát egy házaspár lelkivezetésre kérte fel, ám ragaszkodtak ahhoz, hogy ne külön-külön beszélgessenek vallási kérdésekről, hanem szentségi házasságuk elmélyítésében adjon nekik segítséget. A 70-es években Charles A. Gallagher jezsuita atya tovább fejlesztette a házaspárok találkozóinak (Marriage Encounter) tematikáját és módszereit. Ez hamarosan világméretű mozgalommá fejlődött (World Wide Marriage Encounter), hiszen modern világunkban nagy az igény arra, hogy a szeretet kultúrája növekedjék, s ezt tanulnunk kell egymástól. Suenens belga bíboros volt az, aki felismerte e mozgalom Istentől való ihletettségét, és ezért támogatta terjedését Nyugat-Európa országaiban. Hazánkba osztrák közvetítéssel jutott el a mozgalom. Először német, majd magyar nyelven tapasztalhatták meg az első magyar érdeklődők gyümölcsöző mivoltát életükben. A politikai helyzet miatt akkor még titokban kellett megtartani a Hétvégéket Csanády Mihály és Márta magánházában, a ’89-es fordulat óta pedig lelkigyakorlatos házak, katolikus iskolák adnak otthont egy-egy nagyobb összejövetelnek.
– Hányan kapcsolódnak e lelkiségi mozgalomhoz?
– Az elmúlt két évtizedben a Kárpát-medence magyarsága közül több mint 6000 házaspár és 300 pap, illetve szerzetes élte át az Első Hétvége élményét, akiknek harmada azután bekapcsolódott a mozgalom életébe. A magyar Házas Hétvége felelős vezetői (jelenleg három évre megválasztva Szirmai Béla és Katalin, valamint Varga János atya) tartják a kapcsolatot a többi európai országban működő házashétvégés nemzeti felelősökkel. Az Európa-Tanács négynapos ülésein tapasztalatcsere és továbbképzés folyik. Az évente háromszor tartott tanácskozáson 13 nemzet képviselteti magát. Ha figyelembe vesszük, hogy az évenként ülésező Világ-Tanács 5 kontinens felelős vezetőinek tapasztalatait összegzi, elképzelhetjük, hogy több százezer azon házaspárok, illetve papok vagy szerzetesek száma, akik e lelkiségből erőt merítenek mindennapi szeretetük növekedéséhez.
– Mennyiben katolikus e mozgalom?
– Egyrészt katolikusok indították el Spanyolországban, illetve az Egyesült Államokban. Másrészt a mozgalom lényegénél fogva katolikus papok és szerzetesek aktív részvételével – egyházi elöljáróik hozzájárulásával – folynak a Hétvégék és az azt követő csoportos találkozók. Ugyanakkor tudomásunk van arról, hogy protestáns többségű országokban sokan a maguk módján adaptálták a mozgalom módszereit, és így a katolikus Házas Hétvége közösségével párhuzamosan van evangélikus, anglikán, metodista stb. Házas Hétvége is. A kárpát-medencei magyarság számára csakis katolikus módon tartott Házas Hétvége létezik, ahol nem képzelhető el, hogy pap nélkül tartsunk Első Hétvégét. Tekintve, hogy a kapcsolatok szeretetben való megújítását vagyunk hivatottak előmozdítani, a vegyes vallású vagy nem katolikus házaspárok részvételét is elfogadjuk. Sőt, utóbbi időben ökumenikus téren nagyszerű tapasztalataink vannak arról, hogy evangélikus vagy református lelkészpárok milyen gyümölcsözően vesznek részt a Hétvégén.
– Hol lehet érdeklődni, hogyan lehet jelentkezni az Első Hétvégére?
– A honlapunkon (www.hazashetvege.hu) sokféle információ, tanúságtétel olvasható, de elengedhetetlen, hogy a mozgalomban aktív házaspár vagy pap ajánljon valakit a Hétvégére. Ezáltal szeretnénk megtartani azt a személyességet, ami mindig is jellemezte közösségünket.
